Egyszer összeültek a nők a családból. Három generáció, három történet. Tudod, emlékszel még a Dédire? Na és azt tudtad, hogy az a Dédi, aki haláláig összetartotta a családot, aki rettenthetetlen volt, és vasszigorral rendezte mindenki életét egy betegeskedő kislány volt? Gyenge volt, ezáltal a földeken haszontalan, az anyukája kénytelen volt elküldeni... varrónőnek. Aztán amikor a Dédi nagylány lett, akadt egy kérője, a Dédipapa.
A Dédi anyukája azt mondta neki, hogy ez egy haszontalan lány, nem tud főzni, mosni, takarítani, nem ért a földműveléshez. Kétszer is gondolja meg, hogy ilyen mihaszna feleséget akar-e. De a Dédipapa rendíthetetlen volt.
Az egyik első ajándéka az új feleségének egy receptkönyv volt - szeretete és gondoskodása jeléül. Később mindketten végigdolgozták az életüket, hol a földeken, hol a piacon, de sose volt megállás vagy kérdés.
Később született két lányuk. Az egyik a Nagymama. A Nagymama igazi lázadóvá cseperedett. Ő már olyan férjet választott magának - a Nagypapát - akit a szülei elleneztek, sőt, kilépett a többgenerációs otthon hagyományából, és az akkor divatosnak számító panelrengetegben kezdett új életet. Persze azért a heti 40 óra munka után kötelességtudóan ment a földekre segíteni a szüleinek. Mellette nevelte a két lányát, főzött, mosott, takarított. Kérdés nélkül. Kérdés nélkül úgy vette ki az összes szabadságát, hogy ebben az időszakban mehessen még többet segíteni a földeken.
Amikor megkérdeztem, hogy "de hát, akkor ti mikor éltetek?" Csak azt mondta, hogy abban az időszakban másról szólt az élet, mint most. Minden egyértelműbb volt, mindenki tudta, mi a dolga, akkor ez így volt jó, így tudott működni, kérdés nélkül.
Anya még a Nagymamánál is nagyobb lázadó lett. Ő előbb dolgozott, és csak aztán érettségizett. Előbb lett anya, mint ahogy lediplomázott. Az ő életébe már beköltöztek a kérdések. Ő a földeken már nem kötelességből dolgozott, hanem idővel kertes házba költözött, hogy kedvtelésből neveljen zöldségeket és gyümölcsöket.
Szóval a kapunyitási pánik valahol utánuk jelent meg a tanulmányok szerint. Ahogy változott a világ, és egyre több lett a médium, a tér, ahogy elkezdtek mindent tömeggyártani, és egyre populárisabbak lettek a nagyobb városok, úgy sokasodtak a lehetőségek is. A sok lehetőség nagyon jó. Bármi lehet belőled, sőt, bármi is. Már nem muszáj férjhez menned, nem leszel vénlány. De ha szeretnél férjhez menni, ne tétovázz! Érettségi után egyetem vagy OKJ? Esetleg beutaznád a világot? Csak mondd ki, mi érdekel, és félig már meg is valósult. Rengetegen váltanak pályát 30-40, de még akár 60 évesen is, soha nem leszel igazán elkésve semmiről.
Mi történik akkor, ha nem tudod pontosan, mit akarsz kezdeni az életeddel? És mit fogsz tenni akkor, ha rájössz, hogy bárhova akarnál jelentkezni, mindenhol szükség van 1-3-5 év tapasztalatra. Megsúgom: szorongani fogsz.
Kapunyitási pánikot jellemzően a 18-30 éves korosztály él át. Ez az az időszak, amikor a gyerekkor már véget ért, és hirtelen egyre több feladattal, felelősséggel találkozik az ember, de még mindig a tanulási fázis van érvényben. Csak már nem az iskolapadban, hanem az élet iskolájában. Ez az időszak sok kérdést vet fel. Jó irányba indultál el? Nem? Van még lehetőség váltani? De mi van, ha az sem jön be?
A rokonok már házassággal és gyerekvállalással stresszelnek? Szuper, mondd el kérlek, miből és hogyan fogod eltartani őket. 22 vagy és még a szüleiddel élsz? Nem gondolod, hogy ez gáz? Minek költöztél el otthonról 22 évesen, gondolj bele mennyit spórolhattál volna, már saját házad lenne. Vagy szembe találkozol azzal a kérdéskörrel, hogy a megfelelő emberrel töltöd-e az idődet. Házasság? Gyerekek? Egészen, teljesen, mindenek felett biztos vagy abban, hogy ezzel az emberrel akarod tölteni az egész életedet? Vagy ellenkezőleg: hol van már a nagy Ő? Mi van, ha sose lesz?
Szerencsére a hozzáértők azt mondják, hogy ez az időszak általában elmúlik, és idővel minden a helyére kerülhet. A rengeteg választási lehetőség könnyen válhat blokkoló tényezővé, de például az önismeret vagy egy szakember sokat segíthet a kapunyitási pánik leküzdésében. És ahogy azt tudjuk, a puding próbája az evés, és mindig az első lépést a legnehezebb megtenni. Ha az sikerül, idővel minden elindul a maga útján.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.