A szülővé válás ma egészen más kihívásokat tartogat, mint szüleink idején: változott a társadalom, felgyorsult a világ, megváltoztak a munkaerőpiaci lehetőségek. Ez magával hozta, hogy a nagyszülők még dolgoznak, így sok újdonsült szülőnek nincs segítsége; az édesanya munkahelye nem biztos, lehet, hogy nem jó szemmel nézi a gyermekvállalást, esetleg nem lesz hová visszamennie dolgozni. Emellett az új szerepeink elsajátítása, önmagunk és a társunk új oldalának megismerése komoly kihívások elé állítja a párokat, és sok esetben nem könnyű fenntartani a családi összhangot a megváltozott életkörülmények között.
A kihívásokra mindenki másképpen reagál, máshogyan működik stresszes helyzetben, ezért az új helyzethez igazodva ezeket a minőségeket is újra kell tanulni.
Mivel sokszor hiányzik az átadási vonal, a megfelelő tájékozottság, sok pár felkészületlenül vág neki a gyermekvállalásnak, ezért váratlanul érheti őket – az elmondhatatlan boldogság és öröm mellett – ha olyan nehézségekkel találkoznak, amelyekkel addig nem, s ez könnyen vezethet értelmetlen vitákhoz, félrekommunikáláshoz, akár a párkapcsolat megromlásához is.
Hogyan lehet tudatosan készülni a családdá válásra?
Érdemes felkészülni (egy szülésfelkészítés például nem csak magával a szüléssel foglalkozik, hanem a várandóssággal, a gyermekágyas időszakkal, és minden olyan témával, ami magában foglalja a családdá válás örömeit és nehézségeit) mind a szülésre, mind pedig az azt követő időszakra.
A felkészülés alatt, ha a párok beszélgetnek arról, milyen dolgok változnak meg az életükben, milyen szerepekkel kell azonosulniuk, hogyan fogják beosztani az idejüket, s igyekeznek minden élethelyzetre már előre különböző megoldásokat találni, a gyermek születése után könnyebben fogadják majd a felmerülő akadályokat.
Mivel a család, a barátok, idegenek is szívesen osztogatnak tanácsot az ifjú szülőknek, ez gyakran zavartsághoz és feszültséghez vezet, hiszen ők így könnyen érezhetik, hogy a kompetenciájukat kérdőjelezik meg, illetve az egymásnak ellentmondó tanácsok sem könnyítik meg a dolgukat. Ha már a szülés előtt átbeszélik a mindkét fél számára elfogadható nevelési elveket, a napi rutin kialakítását, stresszes helyzetben is tudnak erőt meríteni a közös értékrend mentén haladásból. Az első időszak fontos, hogy a családdá kovácsolódásról szóljon: nekik kell a saját napirendjüket kialakítani, ekkor tudnak belehelyezkedni a megváltozott szerepeikbe.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a család többi részét ki kell zárni ebből a csodából, de mindenkinek meg kell értenie, ahhoz, hogy harmonikusan működő család születhessen, együtt töltött időre van szükség. Így a fiatalok megerősödnek a saját döntéseikben, szülői kompetenciájukban, ez pedig erősebbé kovácsolja az együttlétüket.
Egy gyermek születése a párkapcsolatot is komoly kihívások elé állítja.
A rengeteg öröm mellett mindenki megtapasztalja a fáradtságot, a kialvatlanságot, az ebből fakadó feszültséget, a lemondásokat. Sokan csak akkor döbbennek rá, mennyi minden változik meg az életükben, amikor már megérkezett a várva várt gyermek.
Ekkor tudatosodik, hogy már nem akkor megyek el, amikor kedvem szottyan, hétvégén sem alhatok sokáig, minden, addig természetes napi rutinnak számító tevékenységet meg kell tervezni, szükség van a logisztikázásra, a rugalmasságra, hogy működjenek a dolgok.
A nőből és a férfiból, akiknek addig csak egymásra kellett figyelnie, anya és apa is válik, s ezekben a meg kell tanulni jól működni. Sok párnál előfordul, hogy elfelejtkeznek arról, hogy a párkapcsolat harmonikus működtetése ugyanolyan fontos, mint maga az új család, vagy egyszerűen fogalmuk sincs, hogyan birkózzanak meg az új élethelyzettel. Fontos, hogy beszélgessenek egymással az érzéseikről, őszintén lehessen megbeszélni a felmerülő gondokat, nehézségeket.
Biztosan mindenki ismeri a szituációt: az édesanya egész nap otthon van a picivel, nem érik ingerek, felnőttekkel szinte alig kommunikál. Ellátja a kisbabát, ami, valljuk be, időnként embert próbáló feladat, rendben tartja a lakást, estére elfárad és alig várja, hogy a párja végre hazaérkezzen és kicsit „babátlanítsa". Az édesapa egész nap dolgozik, hogy eltartsa a megnövekedett létszámú családot, s mire este – ő is fáradtan – hazaérkezik, pihenni szeretne. Ha nem beszélgetnek erről, könnyen egymás vádolása kerül előtérbe.
Ezt a helyzetet nagyon fontos már előre lekommunikálni: hogyan tudjuk megoldani, milyen módszereket kövessünk, hogy mindenkinek legyen feladata, de a pihenésre is jusson idő, lehetőség.
S végül, amihez nagyon tudatosan kell hozzá állni a gyermek születése után: soha nem szabad elfelejtkezni arról, egymás társai, szeretői is vagyunk. Nem egyszerű egy kisbaba mellett én-időt találni, mégis időt kell szakítani egymásra. Minden héten legyen egy-két nap, amikor csak egymásra figyelünk, és nem arról beszélgetünk, mi volt a munkahelyen, evett-e a baba, hanem egymásról, egymásra figyelve, udvarolva. Néha több idő jut erre, máskor kevesebb, de a folytonos kommunikáció és az egymást továbbra is férfinak, nőnek látó figyelem, együttlét biztosítja a párkapcsolat harmóniájának fenntartását.
A családdá válás nem azt jeleni, hogy a gyermek születésével mindent feladunk önmagunkból és a párkapcsolatunkból, ami addig fontos volt. Éppen ellenkezőleg: új szerepek, új kihívások várnak, a személyiség is változik, s ez fejlődési lehetőséget is hordoz magában, s ha ezt a párok előre készülve élik meg, gördülékenyen veszik majd az akadályokat.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.