Van ám élet a nyugdíj után is! De még milyen!

Egyik szünetben odament hozzá beszélgetni, és kiderült, hogy közelebb van a 80-hoz, mint a 70-hez, és azért jár az egyetem nyári kurzusára, hogy frissen tartsa magát. A gyerekek kirepültek. Az unokák kirepültek. A munkának vége lett, a nyugdíjas évek pedig hosszú távon nagyon egyhangúvá válhatnak. Ő ezért inkább képzi magát, mindenféle kurzusokat vesz fel, hogy tanulhasson és friss maradjon.

Nagyon megmaradt bennem ez a történet, gyakran hozom fel példának, ha az öregedés, a nyugdíj vagy az időskor kerül szóba. Van egy komplett iparág - bingóval, nyugdíjas klubbal és gyógyfürdőkkel - amit nálunk még alig ismernek, az USA-ban azonban már jóideje rájöttek, hogy az élet nem ér véget 50, 60, de még 70 évesen sem! Hahó, emberek! Lehet teljes értékű, élvezetes és legfőképpen hasznos életet élni 80 felett is!

Sajnos a jelen kor társadalma olyannyira megfertőződött a #yolo, "Carpe diem!" és "élj a mának" habitussal, hogy nemcsak a holnappal, a holnaputánnal, de a későbbi évekkel sem foglalkozunk. Leromboljuk testi-lelki egészségünket, kikészítjük magunkat a munkában, a magánéletben, mindent feláldozunk a pillanatnyi örömökért. Pedig van ám élet a nyugdíj után is! De még milyen!

Hogy képzem magam. Hogy olvasok. Hogy frissen tartom az elmém. Sokat beszélgetek.Társaságba járok. Nyomon követem a nagyvilág dolgait és a mikrokörnyezetemét is. Nemcsak azt tudom, hogy leégett a Notre Dame, de azt is, hogy a kisunokám épp melyik fiúért rajong. Hogy - koromhoz képest - fitten tartom a testem. Nem zárom magam a négy fal közé, sportolok és kimozdulok, kirándulni megyek, akár még nyaralni is. Hiszen végre van rá időm!

Dolgozunk és hajtunk, hogy sokat keressünk, de kiélvezni nincs időnk a pénz nyújtotta lehetőségeket. Mert kevés a szabadság, mert esküvőt szervezünk, mert jön a gyerek, meg jön a második. Mert a gyerekek óvodába mennek, meg iskolába, később egyetemre kell a pénz, meg az újabb esküvőkre. Végre vége a hajtásnak. Itt a nyugdíj, a gyerekek kirepültek, az unokák is kirepültek. Mi kell még? Nem ez lenne a legjobb időszak (újra) élvezni az életet? Mindent bepótolni, amire az elmúlt 60 évben nem volt időd, pénzed, lehetőséged?

Azt hiszem, egy fontos tényezőt kihagytam. A környezetet. A környezet hatása talán még a hozzáállásnál is komolyabb erővel bír. Ha van egy otthonülő nagymamád, aki alig várja, hogy főzhessen neked, ha van egy szomorú nagypapád, aki egész héten a hívásodat várja, foglakozz vele! Hívd fel, vidd ki a parkba, sétáljatok, beszélgessetek! Főzzetek együtt, tanuld meg a nagyi titkos receptjeit! Mi lenne, ha egyszer nem a barátnőidnek mesélnél a szerelmi bánatodról, hanem a nagymamádnak? Ha egyszer nem otthon ülnél vasárnap, hanem elmennétek strandra? Esetleg péntek este színházba? És ha a nagypapád segítene a ház körüli barkácsmunkákban?

Felelősek vagyunk azokért az emberekért, akik egy egész életet áldoztak rá, hogy felneveljék a szüleinket és felneveljenek minket. Ha akkor jó volt a nagyi, mikor kiskorodban vigyázott rád, ha akkor szerencsésnek érezted magad, hogy nem egyedül unatkozol, mert ő játszótérre vitt, akkor most rajtad a sor. Szánj rá időt! Add vissza azt a sok gondoskodást, amit te kaptál!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock