Elég volt! Nem akarok többé másoknak megfelelni

Lelkiismeretes ember vagyok, akiről sajnos nem peregnek le mások véleményei és az, ahogyan vélekednek rólam. Az állandó véleménynyilvánításhoz már egészen pici koromban is hozzászokhattam volna, ugyanis abban a pici faluban, ahol felnőttem, mindenki ismer mindenkit és természetesen, mindenkinek meg is van a véleménye mindenről, aminek a legtöbbször hangot is adnak. De ezt már akkor is nagyon rosszul viseltem. Igyekeztem mindig úgy viselkedni, hogy ne találjanak hibát vagy támadható felületet rajtam. Mondanom sem kell, ez nem mindig sikerült. Azóta én is megtanultam, hogy bizony, nem lehet mindenkinek megfelelni. Pedig én nagyon szorgalmasan igyekeztem az elmúlt években, de most már tudom, hogy jó nagy hülyeség volt.

Én ennek sajnos teljesen az ellentéte vagyok. Van bennem egy folyamatos, görcsös megfelelési kényszer és félelem attól, hogy mit gondolnak rólam mások. A negatív kritikák és az okoskodó megjegyzések rettenetesen tudnak fájni és sajnos nem tudom őket ignorálni az életemből. Ennek pedig súlyos következményei voltak az elmúlt években. Sokkal kevésbé hittem magamban, mint kellett volna, csak azért mert a többség elbizonytalanított. Csak azért nem döntöttem néhány helyzetben határozottabban vagy bátrabban, vagy úgy, ahogy valójában a szívem diktálta, mert a többség nem úgy tett volna. Utólag persze minden alkalommal megbántam, hogy nem a saját fejem után mentem és cselekedtem.

Azonban, amikor eddig nekifutottam annak, hogy akkor most én innentől kezdve lesz*rom mit mondanak, és mit gondolnak rólam mások, valahogy a tudatalattim nem engedte ezt az óriási szabadságot adó életérzést felszínre törni. Egészen idáig.

Nem lesz egyszerű csak így magam mögött hagyni a sok bizonytalanságot, frusztrációt és a véleményvezéreket, akik 0-24-ben készenlétben várják, hogy mikor kibe tudnak belerúgni és a föld alá döngölni az ambícióikat, de küzdeni fogok, mert csak így élhetek olyan életet, amilyet valójában szeretnék. Így tudom megvalósítani a céljaimat, a vágyaimat anélkül, hogy már az elején bárki szétrombolná azokat. Nem szabad engedni, hogy mások éljék helyettem az életemet, mert akkor biztosan nem úgy fogom, ahogyan én szeretném. Az utolsó pillanatban úgysem az fog számítani, hogy mit gondoltak mások, hanem, hogy én hogyan éreztem magamat. Ez mindennél fontosabb, ezt kell mindenkor szem előtt tartani.

Nyitókép: Shutterstock