Honnan tudjam, hogy készen állok-e a gyermekvállalásra?

A baráti társaságomban a többség házas ember, néhányuknál egy vagy több gyermek is született már. A legutóbbi találkozónk alkalmával, félre vonulva a pasiktól, mi, csajok arról beszélgettünk, hogy valójában honnan tudja egy nő, hogy anya szeretne lenni.

A kérdést az egyik gyerekkori barátnőm tette fel, akinek hamarosan esküvője lesz, a gyermekvállalással azonban még várnának a leendő férjével. Úgy érzik, hogy még szeretnének kettesben eltölteni egy kis időt, mielőtt érkezne a családba egy kisbaba. Bár szereti a gyerekeket, szeret a társaságukban lenni, nem látja magát anyukaként, és egyelőre nem is tudja magát elképzelni egy édesanya szerepében. Azonban a sok gyermekes téma kapcsán felvetődött benne, hogy neki, mikor és miből kellene éreznie, hogy anyuka szeretne lenni?

Vagy ez inkább a körülményeken múlik, azon, hogy a megfelelő partner legyen az oldalán, vagy, hogy egzisztenciálisan is készen álljanak a családbővítésre?

3 dolog, ami biztosan mindenkinek eszébe jut

Az első a társ, a partner, akit el tudunk képzelni gyermekeink apjának. Nem kell magyarázni, hogy ez miért elengedhetetlen ahhoz, hogy felébredjen egy nőben az anyaság iránti vágy.

Viszont az anyagi körülmények sem elhanyagolhatóak, hiszen, lehetünk bármennyire szerelmesek, ha nem tudjuk az alapvető szükségleteket megteremteni a babának. A család minden boldog pillanatára rányomhatja a bélyegét a létbizonytalanság, ami nem csak rossz érzés, hanem óriási felelőtlenség is.

Ehhez a kettőhöz pedig párosul az érzelmi érettség is, mert ha gyermeket vállalunk, akkor bármilyen gyermeki is a lelkünk, felnőtté kell válnunk. Onnantól kezdve életünk végig gondoskodnunk kell a gyermekünkről, és természetesen saját magunkról sem feledkezhetünk meg, hiszen ez a záloga annak, hogy segíteni tudjuk a kicsit és ott legyünk, mikor szükség van ránk.

De az élet nem mindig így működik

Azt gondolom, hogy lehet telőre szervezni - és kell is -, de azért az élet nem mindig úgy alakul, ahogyan mi azt összerakjuk a precíz kis Excel-táblánkban. Hány olyan család van, ahova úgy érkezett meg a baba, hogy kétséges volt az anyagi helyzet, vagy az, hogy a leendő anyuka és apuka valóban megérett-e a szülői szerepre? Rengeteg. Mégis valahogy megoldódtak az ilyesfajta problémák a pici megérkezéséig.

Ahány nő, annyiféle érzés, tapasztalás, körülmény, ezért szerintem nincs kőbe vésve, hogy ki mitől érzi magát készen a szülői szerepre. Van olyan, aki, ha megtalálja élete szerelmét, rögtön azt érzi, hogy igen, révbe értem, családot akarok. Van, aki csak azután vállalja a családbővítést, miután megteremtette a kellő anyagi hátteret hozzá (bár, azt gondolom, hogy a családbővítéshez sosem lehet elég pénzt félrerakni).

Én hiszek abban, hogy mindenki életébe okkal érkezik egy kisbaba, az persze már más kérdés, hogy ő hogyan és miként kezeli ezt érzelmileg, egzisztenciálisan, egyéb módon. Nincs két egyforma ember, ahogyan két egyforma érzés sem. Attól, hogy egy 31 éves házasságban élő nő vágyik egy gyermekre, nem biztos, hogy egy másik 31 éves, szintén házas, ugyanilyen lelkesedéssel várja a szülőséget. Nem biztos, hogy ami az egyik barátnőmnél beindította az anyai ösztönöket, az nálam is működni fog. Ha készen állok anyának lenni, azt érezni fogom. Lehet, hogy nem tudom majd megfogalmazni, mi is az az érzés pontosan, de én magam tudni fogom, és ez a legfontosabb.

Nyitókép: Shutterstock