Egy alkoholista anya mellett nem buli a karácsony: bocs, de én nem kérek az ünnepekből

Minden családnak megvannak a bejáratott ünnepi szokásai. A karácsony a legtöbb családban az együtt töltött időről, a sütésről-főzésről és a szeretetről szól, de mi van, ha egy alkoholfüggő szülő - minden szeretete ellenére - egy életre tönkreteszi a karácsonyi varázslatot, anélkül, hogy észrevenné?

A karácsony minden családnál más és más. A legtöbben szívesen emlékszünk vissza gyermekkorunk karácsonyaira, és előszeretettel visszük tovább szüleink, nagyszüleink szokásait, pláne, ha jó emlékek fűznek hozzájuk.

Nem minden történet ennyire vidám, ugyanis a karácsony nem csak a nincstelen, vagy épp hontalan embereknek gyötrelmes. Ildikó például alkoholista édesanyja miatt utálta meg a karácsonyt, és a jó emlékek mellett akad rossz is bőven. Én az ő történetét jegyeztem le.

"Nagyon sokáig rettegtem a karácsonytól, de mióta együtt vagyok a férjemmel, már látom az ünnep szépségét ... Legalábbis igyekszem látni!"

- kezdi Ildikó, aki most 34 éves.

"Nálunk nem volt balhé, vagy hangos szó, de a legtöbb karácsonyról nincs túl jó emlékem. Anyukám alkoholista volt, ráadásul zugivó: sosem látta be magának, hogy beteg. Olyan volt, mint egy skizofrén, az óvodában - ahol óvónőként dolgozott - imádták a gyerekek, a szülők és a kollégák, otthon viszont előbb töménnyel, később borral lazított. Ivott, ha boldog volt, ivott, ha szomorú volt, ha csalódás érte, gyakorlatilag mindig, segítséget pedig nem fogadott el..."

 

"A hétvégék alkoholmámorban teltek, pénteken megvett neki apukám 5-6 üveg bort, hogy ossza be vasárnapig, de sokszor már péntek este elfogyott. Az ünnepek is úgy teltek, akár a hétvégék, hiszen a téli szünetnek köszönhetően a karácsony előtti napokban már nem kellett kontrollálnia magát. Nagyon szeretett minket, gondoskodó anyuka volt, jókat főzött, de nem bírta megállni az ivást...

Forrás: Shutterstock

 

Szinte minden évben ugyanaz volt a forgatókönyv, délelőtt könyörgött neki apukám, a bátyám és persze én is, hogy ne igyon, legalább ma ne igyon, hiszen karácsony van, de ő nem foglalkozott vele, azt mondta, mindenki hagyja őt békén. Megfőzött, de volt, hogy a felénél lefeküdt aludni, annyira tántorgott. A húsleves még rotyogott, a kacsa a sütőben sült, mi pedig telefonálgattunk a mamának, hogy kell megcsinálni ezeket az ételeket, mert anya alszik..."

 

„Mire vacsiztunk, nagyjából összeszedte magát, de a haja kócos volt, egészen máshogy formálta a szavakat, butaságokat beszélt, magát ismételgette, sokszor káromkodott és forgatta a szemét, én pedig elképesztő szomorúságot éreztem, mert azt hittem, legalább karácsonykor normális lesz...Amíg anyu élt, mindig együtt voltunk, szuper ajándékokat kaptunk, jókat ettünk, olyanok voltunk, mint egy idilli, tökéletes család. Tévéztünk és társasoztunk, de a pia mindig ott ült az ünnepi asztal körül, pedig senki nem hívta meg. Emlékszem, egyszer annyira sokat ivott főzés közben, hogy valahogy magára rántotta a gáztűzhelyet, én pedig a csattanásra ébredtem a legmélyebb álmomból..."

„Azok is rémes karácsonyok voltak, amikor anyukám épp kórházban feküdt, mert ilyen is volt, és bár hosszú listát írtam a Jézuskának, mindig azt kértem tőle, hogy ne igyon édesanyám. Hát, sajnos ez a legtöbbször nem adatott meg, az alkohol győzedelmeskedett és sikeresen megmérgezte a mindennapokat, és gyerekkorom legszebb ünnepeit is...Az én karácsonyi csodám az lett volna, ha anyu meggyógyul, és valóban csak négyen ülünk az asztal körül, a démonai nélkül."

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
    Ezek is érdekelhetnek