Hello, Insta-királylány, hol hagytad a szelfibotod?

De amint kihozták a fine dining-finomságot, Moncsi megnyitotta a kamerát, és lőtt pár képet az ételről. Márkó már megszokta, hogy Moncsi influenszereket megszégyenítő módon nyomul a közösségi oldalakon, ahogy azt is, hogy ilyenkor szinte már transzba esik és csak robotként bólogat, bármit is szól hozzá. De remélte, hogy egy estére el tudja csábítani a lányt a telefonjától.

Moncsi mindeközben elégedetten nézegette a frissen készült képeket, majd mikor Márkó egy falatot emelt volna a szájához, a lány felé nyújtotta a mobilt. Szegény szinte lassított felvételként nézett fel a vacsorájából, és mikor találkozott a tekintete Moncsiéval, tudta, hogy mi következik. Elvette a telefont, majd a lány próbált felvenni egy természetesnek tűnő pózt, hogy ne csak a szép tányérról, de róla is készüljön kép. Márkó lőtt jó pár képet, majd visszaadta Moncsinak. Elmosolyodott elégedett barátnőjét látva, és gondolta, mostmár jöhet a zavartalan evés: "Jó étvágyat!" - mondta, de Moncsi még csak fel sem nézett, bökdöste tovább a képernyőt, és közben odavágta hanyagul,hogy "Neked is." Mielőtt végre elkezdett volna vacsorázni, kiválasztotta a megfelelő filtert és szöveget a fotókhoz, majd kiposztolta őket a közösségi oldalaira...

Mindenkinek szuverén joga eldönteni, hogy ez az attitűd elfogadható-e, avagy sem. Én, amit nem tudok felfogni ép ésszel, azok a szétfilterezett, agyon retusált szelfik. Nem leszek álszent; én is szoktam használni egy-két ilyen funkciót, de csakis azért, hogy a betegségemből adódó külsőségeket (piros foltok, sebek) tompítsam - hogy ne ezek legyenek a középpontban, mikor visszanézem az emlékeimet. Szóval, amit én alkalmazok, azt nem is nevezném filterezésnek. Inkább csak kihozom a fotóból azt, ami egyébként is megvan benne, csak első kattintásra nem annyira látszik.

Ellenben, biztosan te is ismersz legalább egy olyan embert, aki teljesen másképp fest a közösségi oldalain, mint a valóságban. Feltolja a szétfilterezett, agyonsminkelt pofijáról a fotókat, de ha találkozol vele, rá sem ismernél a képek alapján.

Nem szeretnék belemenni szakmai háttérfejtegetésbe, de egy szakember szerint azok az emberek sokkal több szelfit posztolnak magukról, akiknek kevés az önbizalmuk. Érdekes, nem? Ezek szerint a túlzott filterhasználat a valóság helyett inkább azt mutatja meg, hogy a delikvens hogyan szeretne kinézni? A közösségi média pedig egy tökéletes felület az önámításra, hiszen ez egy olyan világ, ahol bármi lehetséges, akármit lehet sugallni magunkról, akár teljesen valótlan dolgokat is.

A való életben nincsenek filterek, nem lehet egy kis görbe mozgatásával vékonyabb pofit, nagyobb szemeket, teltebb vagy épp keskenyebb szájat kreálni. Ez csak a cyber-térben létezik, de mi a no filter világban élünk. Viszont ha teljesen átadod magad a virtuális világodnak, és több időt töltesz odaát, mint itt, a valóságban, akkor mindent elveszíthetsz, ami érték lehet az életben. Így pedig könnyen azon kaphatod magad, hogy nem maradt számodra semmi más, csak a szép, megszerkesztett fotóid, amit idegen emberek lájkolgatnak, míg te egyedül ücsörögsz a méregdrága vacsorád felett.

Pokk Brigitta

Nyitókép: Shutterstock