Aki közel 30 évesen még anya pici fia, az nem az én emberem

Mondd, néha még eszedbe jut az a kevés idő, ami nekünk adatott? Emlékszel a hosszú telefonbeszélgetésekre, amikor már fájt a telefont a fülünkhöz tartani, annyira átmelegedett?

Bennem még tisztán él a sok álom, amiket közösen szövögettünk, egy közös boldog élet reménye. Sokszor mondtad, mennyire el vagy varázsolva, amiért olyan könnyedén történik velünk minden: hogy észrevétlenül simulunk bele egymás életébe, mert annyira egy hullámhosszon vagyunk.

Az ismerkedésünk első két hónapja olyan volt, mint a mesékben. Varázslatos volt, ahogy szép lassan közel engedtelek magamhoz, ahogy egyre és egyre beljebb engedtelek a belső, legeldugottabb világomba. Tudod, ennyire még senkit sem engedtem közel magamhoz. Feltétlen bizalmat adtam neked, amit még senkinek sem sikerült elérni nálam. Igazán boldog voltam melletted.

Ám a földi mennyországom egyik napról a másikra pokollá változott. Elvesztettem az egyik barátomat, és munka terén is összecsaptak a hullámok a fejem felett. Gyászoltam és rettegtem, szükségem volt rád, hogy megölelj és azt mondd: „Minden a legnagyobb rendben lesz!".

De te nem voltál ott, nem számíthattam rád. Nem lehettél mellettem, mondván, hogy neked „felelősségeid" vannak, amiket nem hanyagolhatsz el. Nem értettem ezt a választ, hiszen akit szeretünk, azt sosem hagyjuk cserben.

28 évesen még a szülői házban laktál, habár anyukád vett egy lakást neked a szomszédban, de te mégsem költöztél el. Mert neked szükséged van a napi közös ebédre, a beszélgetésekre, az anyukád érintésére. Azt mondtad, felelősséggel tartozol anyukád iránt, hiszen apukád nem igazi partner számára, veled tud beszélgetni, téged tud ölelgetni, rólad tud gondoskodni.

Forrás: Shutterstock

Anyukád mellett nekem nem maradt már hely. Nem ismertelek meg, nem tudtam nő lenni melletted, nem hagytad, hogy gondoskodjak rólad - hiszen anyukád mindent megcsinált, és ezen nem akartál változtatni. Láttam a fájdalmat a szemedben, ha egy hétvégét kettesben töltöttünk és nem láthattad. 

Nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik, és pokolian fájt a felismerés, hogy egy olyan versenybe kényszerítettél, amit nem nyerhetek meg.  

A látszat szerelmed óta eltelt időben sokat olvastam a helikopter szülőkről. Dr. Orvos-Tóth Noémi az egyik előadásában azt mondta: azok a gyerekek, akik az egyik szülőjüktől érzelmileg függenek, nem a párjukkal fogják megélni az aktuális érzéseiket, hanem az apjukkal vagy az anyjukkal. Ennek pedig az a következménye, hogy esténként már csak egy érzelmileg üres személy fog hazatérni a „szerelmi fészekbe" a társukhoz.

Ráébredtem, hogy bármennyit könyöröghettem volna azért, hogy nyílj meg, mondd el, mit szeretnél, soha nem lettél volna képes a társam lenni, hiszen már másé vagy születésed óta. Köszönöm ezt a leckét! Megtanultam, hogy a szeretet nem csak inspiráló és örömteli, hanem mérgező és romboló is lehet.

Rengeteg házasság és kapcsolat megy tönkre, mert a szülők nem engedik - vagy a gyerek nem akar - kirepülni a biztonságot adó gyerekszobából. Ha mégis kapcsolatot létesítenek, akkor a nőktől a gondoskodó női szerepet, a férfiaktól pedig a biztonságot adó szerepet veszik el - miközben a kapcsolatukban érzelmileg lecsapolt társként hajtják nyugovóra fejüket. Szerintem a szülő maradjon szülő, hogy ha a gyerek felnő, egészséges normális életet tudjon élni.

Szabó Adrienn

 Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek