Többé nem bánthatsz! Túléltem a láthatatlan párkapcsolati erőszakot

A párkapcsolaton belüli erőszaknak vannak olyan formái, amiket olyan édes-mázas csomagolásba rejt és fokozatosan tálal a „szerelmed", hogy akár évek alatt sem jössz rá, igazából bántalmazó kapcsolatban élsz.

A családon belüli erőszak, minden ötödik nőt érint hazánkban. A klasszikus erőszakformáktól azonban eltérő módon is bánthatnak téged! Egy barátnőm, Erika története következik. Amennyiben mélyen, legbelül azt érzed, valami nincs rendben a kapcsolatoddal, mindenképp olvasd el, hiszen lehet, hogy te is a láthatatlan kapcsolati erőszak áldozata vagy.

„Fiatal voltam, mindössze 23 éves, amikor megismerkedtem vele. Nevezzük Ádámnak. Tehát Ádám idősebb volt nálam, és nagy hévvel kezdett udvarolni nekem. Már a kapcsolatunk első hónapjában tett mai szemmel furcsa és számomra tolakodó dolgokat. Járásunk harmadik napján például feltöltötte a telefonkártyámat, pedig nem is kértem, és rém kínosan éreztem magam miatta. Tette mindezt azért, hogy írhassak neki SMS-t, ha beértem reggel a munkahelyemre. Amikor hazaértem, ezt szintén elvárta. Persze én ekkor még nagy társasági életet éltem, és sokszor találkoztam a barátaimmal a kedvenc kocsmánkban. Gyakran megjelent ott és a lakásomnál is anélkül, hogy megbeszéltük volna. Nem kért számon, csak annyit mondott, hogy meg akart lepni, hiányoztam, épp arra járt... stb. Szerelmes voltam, nagyon, ezért ezek mind jól estek.

Ebből két év alatt az lett, hogy eltűntek mellőlem a régi barátaimForrás: Shutterstock

Aztán finoman jelezte, hogy nem szeretné, ha nélküle mennék szórakozni, nagyon félt, hiszen éjjel egyedül egy nő védtelen. Mindig nagyon figyelt rám, ő volt az első férfi, aki királynőként bánt velem, épp ezért egy pillanatig se éreztem, hogy e mögött féltékenység állhat. Így nem mentem, csak vele, de ezek is hamar lecsengtek, mivel másnap mindig kedvesen szóvá tette, hogy furák a barátaim, meg, hogy mennyit isznak. Nem akartam vitatkozni, ezért inkább kerültem azokat a helyzeteket, amikor így összegyűltünk. Ebből két év alatt az lett, hogy eltűntek mellőlem a régi barátaim, és újak lettek helyettük a munkahelyemről, vagy Ádám baráti köréből.

Az hozzátartozik a dologhoz, hogy három hónap után bejelentette a főbérlőm, hogy ki kell költöznöm, mert eladta a lakást. Ádám édes örömmel az arcán ajánlotta fel, hogy miért nem költözöm hozzá, úgyis hét napból hatot együtt vagyunk. Én is örültem és odaköltöztem.

Életemben először – nagyon zűrös gyerekkorom volt, családom szinte alig – végre valaki biztonságot, szeretet nyújtott, imádott, a tenyerén hordozott. Sosem voltam anyagias, és Ádámot sem vetette fel a pénz, de a kettőnk fizetéséből nagyon jól éltünk. Miután már együtt laktunk egy hónapja, felhozta, hogy fura neki ez a külön kassza, szerinte egy jó kapcsolatban fontos a bizalom és hogy mindent megbeszéljenek egymással a felek... majd pár nap múlva azon kaptam magam, hogy megszűntettem a bankszámlámat és az övére utaltattam a fizetésemet. Bármire is kellett pénz, tőle kellett kérnem, ami eleinte fura volt, de meggyőzött, hogy ez így normális.

Ha találkoztam egy barátnőmmel – fiú barátaim nem lehettek, mert meggyőzött arról, hogy ha én nem is, de ők biztosan többet akarnak tőlem, a kapcsolatunkat pedig nem tehetem ki ilyen veszélynek -, tehát ha nagy ritkán el is mentem Ádám nélkül valahová, akkor mindig haza kellett érnem este 10-re, hiszen utána veszélyes az utcán lenni. Ha véletlenül lehalkítva maradt a telefonom és nem vettem fel egy ilyen este a telefonomat egyből, akkor rettentően mérges volt, és felelőtlennek, gyerekesnek nevezett, aki visszaél a bizalmával és ő jogosan hiheti ezek után azt, hogy nem is azzal találkoztam, akit neki mondtam. Ekkor kezdtem el, hogy, ha találkoztam valakivel, akkor csináltam vele egy szelfit és kiposztoltam Facebookra, az adott helyet megjelölve, hogy lássa.

Erika története a következő oldalon folytatódik. Lapozz!

Előző
  • 1
  • 2
Következő
    Ezt olvastad már?