5 dolog, amiből rájöttem, hogy nekem is PMS-em van

Sokszor hallottam már erről a PMS (premenstruális szindróma) mizériáról, de őszintén szólva elég könyörtelenül álltam a témához. Úgy gondoltam, hogy ez egy olyan hárombetűs rövidítés, ami legálissá teszi, hogy mi nők, idiótán viselkedhessünk a menstruációt megelőző 7-10 napban. Ennyi.

Nem jártam utána, hogy pontosan milyen tünetekkel jár, igazság szerint semmit nem tudtam az egészről, de előítéleteim már voltak (nem szép dolog, beismerem.) Aztán egy napon azt a feladatot kaptam, hogy írjak egy cikket a PMS-ről, így kénytelen voltam beleásni magam ebbe a témába, és döbbenten ültem a gép előtt, mikor rájöttem, hogy ezeket a tüneteket akár rólam is mintázhatták volna.

Az már nekem is feltűnt, hogy régen sokkal könnyebben vettem a menstruáció körüli akadályokat, de mostanában mintha kicsit jobban megviselne a "normálisnál". Meg is beszéltem magammal, hogy nem lehetek ilyen puhány, de hiába szívtam fel magam, attól még semmi nem változott. Aztán megismerkedtem a PMS tüneteivel, és rájöttem, hogy ez bizony nem a hozzáállásomon múlik.

A PMS legelterjedtebb tünetei

Leggyakrabban mellfeszülést, búskomorságot, alvászavart, hangulati ingadozást, falánkságot és fáradékonyságot tapasztalhatsz. A tünetek akkor jelentkeznek, ha a szervezetedben megbomlik a menstruációt vezérlő hormonok egyensúlya. A tünetek szempontjából ötféle PMS típust különböztetünk meg.

Mikor ennél a résznél tartottam, sorra jutottak eszembe példák a saját életemből, és így rájöttem, hogy valószínűleg én is érintett vagyok. Íme 5 dolog, ami segített rájönni, hogy nekem is PMS-em van.

1. Álmomban is ideges vagyok

Korábban ez nem volt jellemző, de mostanában egyre többször alszom nyugtalanul a menstruáció előtti napokban. Legutóbb például arra ébredtem, hogy mérhetetlenül dühös vagyok, mintha legalábbis valaki bántott volna. Szívem szerint felgyújtottam volna a galériát magam alatt úgy, hogy közben nem mászom le róla, és az a durva az egészben, hogy semmi okom nem volt idegeskedni.

2. Az is szomorú, ami nem

Azt érdemes tudni, hogy alapvetően elég jól bírom a lelki gyűrődést. Bármilyen rosszt hírt is kapok, ha a helyzet éppen ezt kívánja meg tőlem, akkor egy arcizmom se rezdül. De a menstruáció előtti néhány napban olyan dolgok miatt is sírni kezdek, amiken azért egyáltalán nem kéne.

Például valamelyik nap berohasztottam egy csomag szeletelt sajtot a hűtőbe, és mikor megláttam, olyan mérges lettem magamra, hogy már éreztem is a felszökő gombócot a torkomban, aztán már csak azon kaptam magam, hogy párás szemmel szorongatom a zöld, szőrösödő sajtszeleteket. Pedig azért ennél nagyobb traumák is értek már az életben.

Forrás: Shutterstock

3. Reggel még szeretlek, este már nem

Ilyenkor azért sajnálom a környezetemben lévő embereket, akik nem kapnak pénzt azért, hogy szóba álljanak velem. Ugyanis ők találkoznak legtöbbször a hangulat ingadozásaimmal, hiszen nyilván, munka közben azért próbálok összeszedettnek tűnni - amiben egyébként elképesztően el lehet fáradni. Viszont a magánéletemben már egyáltalán nem vagyok ennyire fegyelmezett, simán nekiállok cseszegetni a másik embert teljesen ok nélkül, és addig csűröm-csavarom, amíg nem érzi magát ő is rosszul. Aztán persze attól még rosszabbul érzem magam, hogy a másik kedvét is elrontottam...

4. Konstans narkolepszia

Éjszakánként ugye a fentebb említett okok miatt nem alszom - a jól bevált esti citromfű tea ilyenkor olyan, mint halottnak a beöntés -, szóval nem meglepő, hogy napközben elképesztően fáradt vagyok. Bármelyik pillanatban meg tudnám fejelni a klaviatúrát, és csak az tart vissza, hogy attól félek, betűmintás véraláfutások lennének a fejemen. Tehát egész álló nap arra koncentrálok, hogy ébren maradjak, de a szívem mélyén tudom, hogy ez egyáltalán nem közelíti meg azt a szintet, amit elvárok magamtól, emiatt pedig természetesen szintén rosszul érzem magam.

Este pedig elkezdődnek a menetrend szerinti para-percek, ilyenkor elkezdek azon aggódni, hogy a 12 órás kómám alatt vajon mit felejtettem el, ami fontos lett volna? És itt be is zárul az ördögi kör, hiszen ilyen gondolatokkal a fejemben nyilván idegbeteg vagyok még álmomban is.

5. Ne gyere a közelembe, ha kaja van nálad!

Általában elég jól összeállított étrend szerint táplálkozom. Nem igazán eszem tésztát és kenyeret is csak ritkán, illetve igyekszem minél kevesebb cukrot enni, mert amúgy is hiperaktív vagyok, a cukor meg csak ront a helyzeten. De mielőtt megjön, mindent meg akarok enni. Olyan éhes tudok lenni, hogy felkelek a saját gyomrom korgására úgy, hogy lefekvés előtt is ettem. Szóval ilyenkor jobb nem közel jönni hozzám, mert ha kaja van a kezedben, akkor a karodat is letépem néhány finom falatért.

Konklúzió

Még nem találtam ki, hogy pontosan mit kezdjek ezzel, de már attól is jobban érzem magam, hogy erre egyáltalán rájöttem. Így sokkal tudatosabban fel fogok tudni készülni a következő háborús napokra, és nem fogok mindenkit ész nélkül lemészárolni magam körül, illetve számomra is könnyebben telik majd az idő.

 

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?