Ha kisgyerekes szülőt szeretsz, csak második leszel az életében!

"Egész hétvégén a gyerekeivel foglalkozik, döntse már el akkor, kivel van" - halljuk sokszor azoktól a nőtársainktól, akik elvált, kisgyerekes apukával kötnék össze az életüket.

Az igazság azonban az, hogy neked kell eldöntened, kit választasz - és ez nemcsak a nőkre, a férfiakra is vonatkozik. Mindenkire, akinek az új szerelme kisgyerekes.

Az első mindig a gyerek!

A gyerek kicsi, védtelen, és nem kérte, hogy megszülessen. A szülő élete végéig felelősséggel tartozik iránta. Függetlenül attól, hogy a gyerek az apánál vagy az anyánál került-e elhelyezésre, fontos, hogy mindkét szülő ott álljon mellette érzelmileg. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy elegendő időt töltsenek együtt. Emellett mindkét szülőnek kötelessége anyagilag is támogatni őt.

A hétvégi közös programok még így is csak részben pótolják az egész hetes jelenlétet, a gyerektartás összege pedig csak szőrmentén fedezi a kiadások sorát, amibe egy gyerek felnevelése kerül. Ez egyébként soha nem az ex pénze, hanem a kicsi az, akinek joga van hozzá és szüksége van rá.

Az igazság az, hogy ha a szerelmednek kisgyereke van, te - mint felnőtt, önálló, önellátásra képes ember - mindig a második helyen fogsz állni. Ezzel meg kell barátkoznod. Persze választhatod azt az utat is, hogy nem akarsz második, esetleg megosztott első helyre szorulni. Jogodban áll olyan társat választani, akinek nincs még gyereke, esetleg a csemetéi már felnőttek.

Az alkoholról, a csajozásról vagy a lóversenyről talán még leszoktathatod a kiszemeltedet - bár a legjobb, ha nem ringatod magad illúzióba -, de a múlt kerekét már nem tudod már visszaforgatni. Ha gyerekei vannak, akkor bizony ezzel a helyzettel kell együtt élni. Vagy épp nemet mondani rá - ez a te döntésed.

Forrás: Shutterstock

Az exszel örökre megmarad a szülőtársi viszony!

Vannak olyan helyzetek, amikor a szülők a válás után csak annyira törődnek egymással, hogy a másiknak keresztbe tegyenek. Ez egyrészt a gyerekek számára is kínszenvedés, másrészt a te emberedre sem vet túl jó fényt. Komolyan együtt akarsz lenni valakivel, aki gonoszkodik azzal, akit egykor szeretett, és ezzel a gyerekének is árt? Ha így áll a helyzet, akkor vajon hogyan viszonyul majd hozzád, a ti (majdani) közös családotokhoz?

Ha ez a pasi - nő - szándékosan szívatja az exet, esetleg elhanyagolja a közös kötelességeket, akkor ne örömködj, hogy győztél, hanem menekülj! Mert nagyon rondán vesztésre állsz: kifogtad ugyanis az embert, aki mellett hasonló bánásmódra számíthatsz betegség, mélypont esetén. És akitől jövőbeni közös gyereked sem számíthat sok jóra, ha nem a neki tetsző módon alakulnak a dolgok.

Ideális esetben azonban a szülőtársi viszony örök, függetlenül attól, hogy a pár már nincs együtt. Közösen döntenek a gyerekeket érintő fontos kérdésekben, és mindketten ott vannak a meghatározó mérföldköveknél is. Ha kell, hát egymás mellett, egy térben azon az iskolai nyílt napon, fontos sporteseményen, születésnapi zsúron.

A közös család esküvőin, keresztelőin és temetésein. Ha az új párod életében hosszú távra, esetleg örökre szól a szereped, te is ott lehetsz, és nyilván ott is leszel a társad oldalán - de ez nem írja felül a szülőtársi viszonyt, ami örökre megmarad.

Ha mindezek mellett azt látod, hogy szerelmed nemcsak a gyerekért, hanem az exért is rajong és a házastársi viszonyt is szívesen ápolná vele, az megint más kérdés. Akkor ne a barátnőknek nyafogj vagy a haveroknak dühöngj, hanem nézz a kedvesed szemébe, és tisztázd vele, kit és mit akar! Merthogy te vársz rá, elfogadtad a csemetéivel együtt, de ehhez az kell, hogy ő is téged akarjon, ne pedig az exet. A döntés pedig már rajta múlik, nem másokon - és főleg nem a gyerekeken...

Fotó: Szabó Gábor
Még több olvasnivalóra vágysz?
Megértjük, és segítünk is neked. Ha idáig eljutottál, biztos Pechál Péter írói oldala is tetszene, ahol rengeteg hasonló téma vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?