Létezhet boldog házasság szerelem nélkül?

A kultúrában, amelyben felnőttem, minden a szerelmi házasság romantikus mítosza körül forog.

Ám lassanként körülöttem is egyre több az olyan csalódott, elvált férfi és nő, akik már nem a szerelmet, hanem a kompatibilitást keresik. Vajon létezhet boldog házasság szerelem nélkül?

Vannak országok és közösségek, ahol a házasságok 18. századi mintára máig családok és dinasztiák érdekei mentén jönnek létre, és a fiatal menyasszonyoknak és vőlegényeknek legfeljebb vétójoguk van. Azt mondják, a cél nem a szerelem - az inkább amolyan melléktermék, amit a közös értékek hívhatnak életre az évek során.

Bár számos fiatal lázad a koncepció ellen, rengeteg példa létezik jól működő, boldog frigyekre, amelyek szerelem nélkül köttettek. Van, aki egyenesen azt állítja, hogy a kémia és az ifjonti szeszély által életre hívott szerelem idővel kikopik a házasságból. Ám a kompatibilitás és a közös munka által, házasság útján belépő mélyebb szeretet és összetartás örök. Bevallom, egy-egy pillanatra én is eltűnődöm néha.

Lehetséges, hogy a hormonok lila ködje helyett jobb az, ha a józan ész és a gyakorlatiasság vezérli az életre szóló kapcsolatokat? A szerelem ugyanis egymáshoz nem illő, eltérő hátterű és igényű embereket is összehoz, ami aztán a közös életet nehezíti meg... vagy épp teszi lehetetlenné.

Ki tudja? Talán az ideális házasság valamiféle tehetségkutató volna, amelyben a zsűrit és a mentorokat a szülők, a kerítőnők, a házassági tanácsadók és (indiai mintára) asztrológusok sora adja? Ők a maguk tapasztalatával és szakértelmével kiválogatják a leginkább ideális jelölteket. Kellő rutinnal kirostálják a kóklereket, aranyásókat, szélhámosokat, nőcsábászokat, vagy épp csak azokat, akik gyökeresen másképp képzelik el az életüket.

Majd a végső szó a menyasszonyé, vőlegényé. Képzelem, mennyi csalódástól kímélhetné meg így magát az ember kései 10-es és korai 20-as éveiben, amikor azért a többség kap néhány pofont, amit évekig próbál kiheverni.  Lássuk be, azért a 18. századi minta modern verziójában van ráció.

Forrás: Shutterstock

Nem véletlenül ismerek magam is több olyan ronda válás(ok)on túlesett, csalódott nőt és férfit, akik ma már kimondottan racionálisak a témában. Két lábbal a földön járnak, gyakorlatias szempontok mentén választanak párt, és elengedték a szerelmet mint elvárást. Jó, ők persze nem a rabbira, az imámra, a gurura támaszkodnak, a kerítőnőt is felváltották a különféle társkereső applikációk.

De a koncepció ugyanaz: keressük meg, kutassuk fel azt, akinek paraméterei leginkább egyeznek a miénkkel, illetve kiegészítik azt. Ha stimmel a magasság, kiló, iskolai végzettség, hivatás, anyagi és családi háttér, és az életét hasonlóképp képzeli el, mint mi, akkor hajrá! Érdemes "szövetkezni", közös életet és családot építeni. Ha nem, akkor viszont engedjük el a történetet, a hormongőzös egymásra találás csak bonyolítja az életet.

Bár én is megjártam többször a hadak útját, még mindig azt mondom: a szerelem a házasság szempontjából olyan, mint az érettségi munkakereséskor. Nagy baj, ha nincs, de akkor is meg van lőve az ember, ha csak az van, és a mélyebb kompatibilitás (a szakirányú végzettség, a kellő gyakorlat, hogy hasonlatunknál maradjunk) hiányzik. Úgy vélem, lehet mérlegelni, rostálni, kihúzni azokat a neveket, akikkel már az elején úgy érezzük, nem menne a közös élet.

És persze a hosszú évek tapasztalata - no meg egy jó terápia - is segíthet felismerni a visszahúzó, rossz mintákat a párkapcsolatban, így idővel óvatos duhajjá válik az ember. De mi lesz, ha a szerelmet, az egyetlen kiszámíthatatlan komponenst emeljük ki a képletből? Akkor vajon hol marad a csoda, amiért remeg az ember lába, és aminek mentén kilép a komfortzónából, és hatalmas belső transzformációk indulnak el?

A szerelem útját soha nem szabad elvágni... csak épp érdemes jól kigyomlálni körülötte, hogy tisztán lássunk már az elején is. Mert a szerelem az a transzformatív erő, ami csodákra képes.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?