Vagány csajok: különleges nők férfias szakmákkal

Ma már tényleg minden adott ahhoz, hogy nőként is meghódítsuk a tenger mélyét, a levegőt, vagy felfedezzük, mit rejt az űr. Ezek a vagány csajok megvalósították legmerészebb gyerekkori álmaikat. De vajon milyen egy ipari búvár, egy cargo pilóta vagy egy csillagászlány élete?

Eszter, kagylóbúvár és ipari búvár Skóciában

"Én már négyévesen búvármaszkot kaptam apukámtól, persze nagy volt rám és folyton belefolyt a víz. Adta magát a dolog, hogy felnőttként ezzel fogok foglalkozni. Sok dolgot megtanultam, például tudok a víz alatt hegeszteni, de néha halketrecbe ragadt fókát kell kiszednem, vagy a viharban elszakadt köteleket kell rögzítenem a víz alatt.

Egy átlagos kagylógyűjtő munkanapomon reggel 7-kor már úton vagyunk a tengerre. Mindenki egyedül merül, jelzőbójával és dupla palackkal. Meg egy zsákkal, amibe a kagylót tesszük. Ha 30-45 méter mélyen bármi történne, kevés esélyem lenne élve megúszni. Általában sötét van. 1,5-2 méteres látótávolságban dolgozom, mindezt naponta háromszor.

Forrás: Shutterstock

Olykor félelmetes, amikor egyedül mész le a semmibe. Volt olyan, hogy rossz helyen dobtak ki, erős volt az áramlás, és 34 méter mélyen talajt kellett volna fognom - de nem volt semmi, csak a sötétség. Amikor 38 méter mélyen elsuhant előttem egy szikla teteje, úgy döntöttem, hogy felmegyek - nincs értelme repkedni a semmiben.

A munkahelyemen büszkék rá, hogy lány vagyok, de elég nehéz párt találni. Főleg, mert férfiakkal dolgozom, és ez féltékenykedésre adhat okot, másrészt néha a férfiak úgy érzik, hogy bizonyítaniuk kell, hogy jobbak nálam."

Andi, asztrofizikus

"Még egyetemi hallgató koromban észrevettem egy hibát egy amerikai professzor készülő cikkében, így bevettek társszerzőnek. Később meghívtak magukhoz, és a texasi egyetemen megtanítottak egy csillagfejlődési kód használatára. Amikor hazajöttem, én voltam az egyetlen, aki tudta használni ezt a programot.

A csillagászatban a határ a csillagos ég. :) Még a saját naprendszerünkben is rengeteg megválaszolatlan kérdés van. A szakterületem a szupernóva-robbanások numerikus modellezése, ami nagy vonalakban azt jelenti, hogy csillagokat robbantgatok számítógépen. A saját galaxisunkban 400 éve nem láttunk ilyet. A csillagászok persze bármin fellelkesednek, legyen az egy új bolygó vagy egy egyszerű holdfogyatkozás.

Csak azt sajnálom, hogy sajnos nem valószínű, hogy a közeljövőben kommunikálni tudunk földönkívüli civilizációkkal - hacsak nem nyerjük meg a galaktikus lottót. Amikor sugárzás (fény vagy rádiójel) érkezik egy másik csillagról, mi annak a csillagnak tulajdonképpen a múltját látjuk.

Például ha egy 25.000 fényévre lévő csillagot figyelünk meg, ami körül találunk egy bolygót, akkor annak a 25.000 évvel ezelőtti állapotát látjuk. Ha rádióüzenetet küldenénk neki, akkor az üzenetünk huszonötezer évet utazna a világűrben. Az emberi civilizáció 15.000 éves, ennyi idő alatt akár el is költözhet, vagy akár el is pusztulhat egy messzi bolygón élő intelligens faj.

A kutatások mellett az egyetemen oktatok, cikkeket írok, és színes-szagos, szélesvásznú diasorokat rakok össze a Szegedi Csillagvizsgáló előadásaira. Szívesen megnézném a világűrből a Földet is, ha lehetne. De egy hosszabb űrutazáson nem szívesen vennék részt, pláne, ha csak odaútra szólna a jegyem, mint a régóta tervezett Mars-utazásoknál. Nem szerepel a terveim között, hogy biológiai hulladékká váljak egy másik bolygó felszínén."

Edit, cargo pilóta

"Gimnazista koromban Malév járattal mentünk Koppenhágába, és csak arra tudtam gondolni, hogy én akarok ott elöl ülni. Évekkel később pont ugyanolyan típuson, Boeing 737-esen lettem elsőtiszt.

Forrás: Dósa Eszter képe

A képzés anyagi része fájó pont mindenkinek, aki nem gazdag. 15-20 millió forint, hogy egy légitársaság felvételijére bejussunk. Az én tervem az volt, hogy az egyetemen kitanulok egy jól fizető szakmát, amiből félre tudok tenni, de azért kellett a segítség.

Volt rá indok bőven, hogy inkább kecskepásztor legyek, de sok-sok évvel ezelőtt megígértem magamnak, hogy végigcsinálom. Az idő így is, úgy is eltelik, hát miért ne fordítsa arra az ember, hogy az álmai elérésén munkálkodjon?

Nálam nincs olyan, hogy átlagos munkanap. Majdnem mindig éjszaka dolgozunk, ezért amikor én felkelek, addigra a normál munkarendben dolgozók már elvégezték minden feladatukat. Azért néha adódik egy-egy nap, amikor kényelmesen kávézgatva felfedezhetünk egy várost, kiélvezve a nap összes sugarát. Ilyenkor sokszor eszembe jut, milyen szerencsés vagyok, amiért enyém a világ legjobb munkája."

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Dósa Eszter képe

    Ezt olvastad már?