Pedig ez derült ki az amerikai TODAY Moms kutatásából, amelyben több mint 7000 anya vett részt, és a stressz szintjüket vizsgálták. Kérem szépen, az anyák 46%-ának a férje nagyobb stresszforrást jelent, mint a gyerekei?
Az anyák arra panaszkodnak, hogy párjaik inkább nagy gyerekek, mintsem egyenrangú partnerek. A felmérés szerint leginkább azt hangsúlyozzák, hogy nincs elég idejük a nap folyamán megtenni mindazt, amit kellene. Lehetetlen vállalkozásnak érzik, hogy háztartást vezessenek, gyereket neveljenek és még a férjük igényeit is maximálisan kielégítsék. Ha pedig megpróbálkoznak vele, abba jóformán belerokkannak. Mindent egyedül csinálnak, és ebből kifolyólag minden felelősség az ő nyakukba szakad.
Stresszelnek, hogy sikerüljön időben végezni a házi munkával, olyat főzzenek, amit mindenki megeszik, közben paráznak a gyerekeik testi és lelki jólétéért és jövőjéért. De még azért is, hogy a férjük vajon elégedett, boldog-e mellettük - nehogy kikacsintgasson, mert boldogtalan otthon, vagy mert nem kap meg mindent. Mindenütt csak a megoldásra váró probléma veszi őket körül, és közben semmi idejük sem marad magukra.
Mindezek tetejébe, nem kapnak segítséget, de még egy köszönömöt sem. A férjek nem csinálnak semmit, legalábbis nem eleget. Nem állnak az oldalukra a vitás kérdésekben, és lelki szinten sem támogatják őket eléggé. Szerintük a férj a ludas - és ez baj.
Hal Runkel, az atlantai terapeuta, megdöbbent azon, hogy a feleségek a férjeiket kiáltják ki fekete báránynak, és nevezik legfőbb stresszforrásuknak. Nagy gond, ha egy feleség erre a következtetésre jut. Ám ez nem jelenti azt, hogy a férj valóban bűnös. Nem lenne szerencsés, ha a Feleségek Ligájának e heti ülésén megszavaznák, hogy a férjek tehetnek mindenről.
Ettől még szó sincs arról, hogy a nők képzelődnek vagy felnagyítják a problémákat. Szerinte a problémát nem a férfi, hanem a házasság jelenti. Ugyanis a házasság bonyolultabb kapcsolat, mint a szülő-gyerek viszony. Hála az égnek, a megkérdezett nők nem azt emelték ki, hogy a férjük alkoholista, veri őket, vagy épp a pénzüket szórja el. A probléma igazából a férjek figyelmetlenségében rejlik.
Figyelmetlenek, mert nem tehermentesítik a feleségeket - részben sem. Figyelmetlenek, mert nem törődnek a nejük lelki világával, és nem kezdeményeznek olyan beszélgetéseket, amelyek feltárnák a feleségek gondjait, hogy megoldást találhassanak rájuk. Nincs közöttük nyílt, őszinte kommunikáció. Legfeljebb hangos szó és panaszkodás, de abból meg nem lehet várat építeni.
Szóval ahelyett, hogy a férjünket hibáztatnánk, és a sok stresszel lassacskán előidéznénk egy gyomorfekélyt vagy egy stroke-ot, egyszerűen csak beszéljünk a gondról! Banálisan egyszerűnek tűnik? Pedig itt kezdődik minden. Normális hangnemben, nyugodtan elmondjuk, ami a szívünket nyomja, majd türelmesen és megértően végighallgatjuk a partnerünket. Azután a segítségét kérjük, hogy olyan kompromisszumokat állítsunk fel, amelyekkel mindenki jól jár.
Ne felejtsük el, a feleség is lehet stresszfaktor! Bár a lelkünket kitesszük a férjünkért, de mi is hagyhatunk magunk után kívánnivalót. A férjeknek is szükségük van megértésre és elismerésre. Az nem megoldás, hogy ujjal mutogatunk egymásra és versengünk a "Ki a jobb házastárs" díjért. Közös erőfeszítéseket kell tenni a jobb kapcsolatért. Mindkettőtöknek dolgozni kell azért, hogy a férj ne stresszforrás, hanem a lelki béke és boldogság kútja legyen.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.