Nemrég egy kisgyerekes anyacsoport tagjaival találkoztunk egy játszóházban. Haladó szemléletű, intelligens nők - van köztük olyan is, aki háromgyerekes anya. Érdekes jelenséget fedeztem fel így, hogy őszintén beszélgettünk: létezik olyan, hogy valaki rajongásig szereti a csemetéjét, de magával az anyasággal meggyűlik baja. Miért is?
"A fiam hét éves, és állandó probléma, hogy a munkám és a kicsi miatt nem tudok érte időben menni az iskolába, reggelente pedig elkések, amiért suliba viszem. Az apja elhagyott bennünket egyéves kora előtt. Ugyanabban a városban élünk, autója is van, ennek ellenére eszébe sem jut, hogy legalább néha ő menjen a gyerekért. Az új férjem, akitől a kicsi is van, szintén nem segít. Mivel nem ő a nagyobbik gyerek apja, szerinte nem kötelessége részt venni ebben. Olyan áron sem, hogy engem esetleg kirúgnak a késések miatt" - mondja az egyik anya, Dóri.
"Nálunk is hasonló a helyzet - reagál Anna, egy gyönyörű, magas, vékony nő. - Én vagyok a házi mindenes. Most például két hete mindenki lebetegedett, a gyerekek és mi is. A férjem szabadnapot vett ki, és egész nap bezárkózva aludt. Én viszont megállás nélkül gürcöltem, hasmenéssel és 40 fokos lázzal a két beteg gyerek körül.
Ha valamelyik gyerek beteg, mindig én vagyok otthon velük, pedig már nem picik. Nem győzöm kivenni a betegszabikat és szabadnapokat, emiatt kevesebb a fizetésem. Az uram pedig még be is szólt, hogy mire költöm a pénzt, hogy csak ennyit tudok tenni a közösbe. Ráadásul nálam is megvan az esélye annak, hogy kirúgnak..."
"Óriási szívás, hogy ha véletlenül panaszkodni merünk, vagy csak épp elmondjuk, hogy nekünk is vannak szükségleteinek, és mi is elfáradunk, akkor általában megkapjuk, hogy mi vállaltuk. A mi dolgunk, ez a női sors - és különben is, miért nem örülök inkább a jó házasságomnak és az egészséges, szép gyerekeknek? Múltkor nálunk töltött egy estét az anyám, és a kicsi úgy bekakilt, hogy azonnal mennem kellett tisztába rakni. Épp mosogattam, szóltam a férjemnek, hogy jöjjön, fejezze be a munkát.
Erre a saját anyám úgy nézett rám, mint a véres rongyra, hogy "szegény fáradt embert" így befogom, mikor csak pihenni vágyik kicsit. Miért, én a munkahelyemen talán egész nap feküdtem?!" - háborog Tünde.
"Orvos vagyok, és mindig is viszolyogtam attól, amikor laikusok úgy csinálnak, mintha a neten olvasott félinformációk alapján joguk volna felülbírálni az orvos döntését - kezdi Edina. - Mióta viszont van három gyerekem, egy csomó olyan témának is mélyebben utána kellett járnom, amiről azelőtt fogalmam sem volt. Mozgásfejlődés, ortopédia, logopédia, ételallergia, alvászavarok... Anyaként rengeteg döntést kell hoznod, és ez óriási felelősség.
Biztos van sok kivétel, ahol közös a döntés az apával, de nálunk a férjem, aki szintén orvos, ezeket mind rám bízza. Az igazán paradox az egészben az, amikor aztán a védőnő vagy egy pedagógus nem feltételezi rólam, hogy tudok kompetens döntést hozni. Gyerekként kezel a saját gyerekem ügyében. Akkor most hogy is van ez? Hozzak minden kőkemény döntést egyedül, majd nem hiszik el, hogy képes vagyok rá?!"
A nyolc lány - velem együtt - mind egyetért abban, hogy az anyaságnak számos olyan aspektusa van, amit nem a gyerek, hanem a környezet és a társadalom tesz nehézzé. Még mindig rengeteget kell tenni azért, hogy az egyenlő(bb) családi munkamegosztást elérjük - tisztelet a haladó családoknak, ahol ez már a mindennapok része -, és így az anyák a munkájukban és a szabadidejükben is kiteljesedhessenek.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.