Randi a börtönben: Nők, akik halálraítéltekkel esnek szerelembe!

Még most is le vagyok sokkolva attól a jelenségtől, amit pár hete fedeztem fel. Olvastam egy érdekes könyvet bebörtönzött férfiakról, akik levelezőpartnert keresnek maguknak. A sztori Amerikában játszódik, és a rabok egytől egyig halálraítéltek.

Nyomozgattam kicsit, nézelődtem, kérdezősködtem. És igen. Ilyen valóban létezik, legalábbis az USA-ban. Hogy nálunk, Magyarországon is van-e erre lehetőség, azt nem tudom. Konkrétan úgy működik ez az egész, mint a társkereső oldalak.

Néhányat meg is néztem. Hüledeztem, miközben lapozgattam a bűnözők profiljait. Minden adat le van jegyezve róluk: mikor csukták le őket, mikor szabadulnak (már ha szabadulnak), mit követtek el stb. Még fényképeket is csatolnak magukról.

De ami viszi a pálmát, az a bemutatkozó szöveg. Olyan könnyedséggel írnak magukról, a hobbijaikról és arról, hogy milyen levelezőpartnert keresnek, hogy hirtelen azt hittem, valami elfeledett MySpace-oldalra keveredtem.

Vigyorognak, pózolnak, és azt ecsetelik, hogy csak barátot, vagy épp szerelmet keresnek. Külön felhívják a figyelmet arra, hogy mindenképp legyen a levélben egy levelezési cím megadva, amire válaszolhatnak. Még akkor is, ha mi csak e-mailt szeretnénk küldeni. Ugyanis ők sajnos nem kerülhetnek internet közelébe. Már majdnem megsajnáltam őket... Aztán mindenki döntse el maga, hogy okos dolog-e kiadni egy bűnözőnek a lakcímét...

Nyilván megvannak a különböző szabályok arra, ha valaki írni szeretne nekik. De alapvetően a világ bármely országából lehetséges. Amikor a könyvben azt ecsetelte az egyik interjúalany, hogy ő beleszeretett a levelezőtársába, csak lestem.

Forrás: Shutterstock

 

Felnőtt nők, akik közül sokan házasok, családanyák voltak. Mégis mintha kaptak volna egy képet, és teljesen kifordultak volna önmagukból. Elhagyták a férjüket, és minden pénzüket egy bűnözőre, esetükben gyilkosra költötték. Pénzt küldtek nekik a levélpapírra, borítékra, bélyegre. Meglátogatták őket a börtönben. A legmerészebbek még össze is házasodtak velük. Fel kell tennem a kérdést: ez normális?

Mármint értem én, hogy a szerelem vak, meg nincsenek határok. Na, de azért álljunk meg egy szóra! Összekötik az életüket egy olyannal, aki másét elvette... Plusz sosem tudhatják, mikor végzik ki őket. Hiába hosszadalmas a procedúra, egyszer mindegyikre sor kerül.

Szóval, igazából feleségül mennek egy két lábon járó hullához. Mennyire lehet rossz valakinek a házassága, ha képes elhagyni a férjét emiatt? A nők a könyvben rendszerint azzal érveltek, hogy azok a férfiak, akik rács mögött vannak, másképp látják a világot. Sokkal figyelmesebbek, és értékelik az apró dolgokat.

Nyilván figyelmesebb, mikor 0-24-ben egy börtönben van, ahol egész nap kb. semmi dolga. Várja a csodát, vagy tudom is én mit. Az egyetlen újdonság az unott, szürke napokban, ha épp meglátogatják őket. Hát persze, hogy észreveszi, ha új blúzt vagy más árnyalatú rúzst használ az ember.

Egyszerűen nem fér a fejembe ez az egész. Nem akarok ítélkezni, nem akarok rosszmájúnak tűnni, hisz mindenkinek szíve joga, mit kezd az életével. De szerintem ezek a nők igencsak tévúton járnak. Kétségbeesetten keresik a figyelmet. Törődést várnak olyan emberektől, akiktől nagy valószínűséggel csak hazugságokat kapnak majd.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?