A 21. századi kismamák teljesen feleslegesen stresszelik egymást!

Azt mondják, túl van pörögve ez az egész kismama és anya téma. A csapból is az folyik, hogy hogyan tudod a leginkább fejleszteni a gyereked, hogy mi mindent kell megtenned azért, hogy ne sérüljön lelkileg a 2 hónapos csecsemőd.

Már alulra behelyezett (igen, oda...) kis hangszórót is tudsz vásárolni, hogy a magzat még jobban hallja azt a zenét, ami formálja az idegrendszerét. Nem is könnyű ma ezt az egészet stresszmentesen átvészelni. Itt van a net, rajta brutálisan sok infó, meg sok hülye ember, aki megijeszt, ítélkezik, véleményt mond, és már jó előre leoszt, hogy szaranya leszel. Rengeteg elvárás tornyosodik a kismamákra, anyákra kb. a fogantatástól kezdve.

Ezeket összevetve azt gondolom, hogy ez a téma egyáltalán nincs túlpörögve, hanem rossz oldala van előtérbe helyezve. A 21. század rengeteg új dolgot, technikát, információt hozott magával. Ezeket jól is használhatjuk. Egyszerűen annyit kell tennünk, hogy nem kifelé figyelünk, hanem befelé. Egy pillanatra ocsúdjunk fel a baba-mama fórumokból, és vegyük végig, hogy mennyi lehetőséget tartogat ez az évszázad számunkra és a kisbabánk számára!

Először is, régen nem voltak alkalmazások, amelyeket megnyitva hétről hétre követni tudtuk volna, mi történik az aprósággal a pocakban. Nagyanyáink, anyáink tudták, hogy ha félidőig eljutottak a terhességben, akkor már el lehet kezdeni babaágyat meg ruhákat venni. Ezzel szemben mi minden héten összebújva végigolvassuk az Emberrel, hogy éppen hány centiméter, hány gramm a kisbabánk, hogy alakulnak az idegpályái, és hogy mi a helyzet a léghólyagocskákkal.

Második hatalmas lehetősége a mi generációinknak az ultrahang. Az ultrahangot a terhesség korai felismerésére először 1963-ban egy skót professzor, Ian Donald használta. A magzati elváltozások azonosítására használt káros röntgent csak az 1950-60-as években váltotta fel az ultrahang.

Forrás: Shutterstock

Ha ezt összehasonlítjuk azzal, hogy ma már nemcsak betegségek szűrésére használják az ultrahangot, hanem lehetőségünk van babamoziba is járni, akkor be kell lássuk, hogy nagyon jó korban élünk! Nemcsak megbizonyosodhatunk róla, hogy minden szerve ép és egészséges a picinek, hanem az egyik vizsgálat során például a 3 centis talpait akkorába láttam, mint a fejem. Ott tapicskolt a képernyőn. Hát van ennél cukibb?

Ezek azok a dolgok, amik lehetővé teszik egy 21. századi kismama számára, hogy ne a kívülről jövő nyomással legyen elfoglalva, hanem azzal, hogy mi minden történik a pocakjában. Ma már tudjuk, hogy a magzat nevet, sír, érzi a fájdalmat és az érintést. Azt is tudjuk, hogy ha megeszünk egy tejszeletet, azt díjazni fogja, mert szereti az édeset. Ezek az információk segítenek abban, hogy sokkal hamarabb megismerjük, kiismerjük a babákat, és jobban tudjunk hozzá kapcsolódni. Pár éve elindult a magzattal való kommunikáció kutatása is. Rájöttek, hogy ha egy dalt sokat éneklünk a magzatnak, arra emlékezni fog születése után.

Talán azt gondolod, ezek nem nagy dolgok, hiszen ebbe már beleszülettél. Mégis ezek segítenek neked abban, hogy ne a 21. század elvárásait nézd, hanem a lehetőségeit. Hogy ne azt nézd, hogy ha hordozod a babádat, szaranya leszel, de ha nem hordozod, akkor is szaranya leszel. Vagy ha császárral szülsz, ha tápszerezed, ha cumizik, ha bármit csinálsz, mindig szaranya leszel. Hanem azt, hogy itt van ez a kis élőlény, aki hamarosan megérkezik hozzád, és már most tudod figyelni minden kis mozzanatát, amellyel a világunk felé halad - és ezáltal még jobban tudsz neki segíteni, miután világra jön.

Laky Szintia

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?