Nem a párod feladata, hogy biztonságérzetet adjon neked.

Régen azt gondoltam: ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam, egy párkapcsolat szükséges. Sokszor vártam a páromtól, hogy megadja azt az érzést nekem, hogy biztonságban vagyok.

Emiatt elég gyakran reagáltam rosszul dolgokra: például, ha a párom nem éreztette folyamatosan, mennyire fontos vagyok neki, máris aggódtam, hogy vajon minden rendben van-e még köztünk. És igen, féltékeny is voltam - nemcsak más nőkre, hanem arra is, ha nélkülem jól érezte magát -, mert azt hittem (tévesen), ez azt jelenti, rá fog jönni, hogy valójában nincs is szüksége rám.

Ezzel azt hiszem, nem vagyok egyedül - sokan vannak, akik biztonságot várnak egy kapcsolattól. De vajon miért a párunktól várjuk, hogy megadja azt nekünk?

Valószínűleg azért, mert automatikusan a legelső kötődési mintákat szeretnénk tudattalanul is újraélni egy kapcsolatban: azt a szimbiózist, ami pici korunkban anyukánkkal megtörtént. Mivel az bevésődött (hiszen ez az első kötődési élményünk), automatikusan is azt szeretnénk ismételni.

Ezzel viszont két bökkenő is van: az egyik, hogy ha anyukánk esetleg annak idején nem jól reagált a mi szükségleteinkre (márpedig egy anya sem tökéletes, így mindenkinél lehetnek hiányok), akkor kötődési problémánk lehet - viszont sajnos akkor is azt a mintát szeretnénk ismételni, ha ez nem jó: azaz a párkapcsolatban is lesz kötődési problémánk. A másik bökkenő pedig az, hogy egy párkapcsolat más, mint egy anya-gyerek kapcsolat. Hiszen egy újszülöttnek tényleg rengeteg gondoskodásra, szeretetre, odafigyelésre van szüksége, ez kell neki az életben maradáshoz. 

De vajon megadhatja-e ezt egy párkapcsolat? Aligha.  

Persze az elején még úgy tűnik: fellángol a szerelem, és legszívesebben éjjel-nappal együtt lennétek. De aztán egyrészt csendesednek az érzelmek (milyen szerencse - ha évekig tartana az a heves lángolás, senki nem tudna a munkájára koncentrálni, mert egész nap csak a szerelmére gondolna), másrészt pedig mindenkinek megvan a saját dolga, élete, munkája, hobbija - épp ezért nem várhatjuk el egy másik embertől, hogy száz százalékosan csak velünk törődjön.

Tehát igenis probléma, ha ezt a biztonságot keressük egy kapcsolatban. Persze az fontos része egy kapcsolatnak, hogy a másik mellettem áll, számíthatok rá, támogat a céljaim elérésében stb. De nem az a feladata, hogy folyamatosan az én testi és lelki szükségleteimmel foglalkozzon - azt nem neki, hanem nekem kell megtennem.

Forrás: Shutterstock

Rájöttem, hogy a biztonságot sosem egy másik ember vagy egy párkapcsolat adhatja meg nekünk, hanem mi saját magunknak. Azzal, hogy - sok sikert, kudarcot, csalódást és boldog pillanatot átélve - ma már tudom, bármi történik, feltalálom magam. Megoldok helyzeteket. Megállok a saját lábamon. Van saját életem, munkám, hobbim, barátaim, és nem csak arra várok, hogy valaki betoppanjon és kitöltse az űrt.

Ne azért keress párt, hogy olyasmit adjon meg neked, ami nem egy másik ember feladata! Mert ha te a biztonságot keresed, akkor valójában nem párt keresel, hanem támaszkodni szeretnél valakire - mégpedig azért, mert saját magadra nem tudsz. Ha pedig másra támaszkodsz, akkor az egész identitásod kerül veszélybe, hiszen őt bármikor elveszítheted.

Egy párkapcsolatban soha nincs biztosíték, hogy örökké együtt maradtok. Anyukádtól talán elvárhatod, hogy akkor is szeressen, ha bármi történik vagy bármit teszel - a párodtól ugyanezt nem. Több sikertelen kapcsolat, csalódás, mélypont és rengeteg önismereti munka után ma már tudom: a biztonságot nem a kapcsolatomban vagy egy másik emberben kell megtalálnom, hanem saját magamban - és akkor bármi történik, már nem veszhetek el.

Fotó: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek