Már az egyetlen gyereket vállalóknak is van mozgalmuk

Egyetlen gyerek. Mi ugrik be rögtön erről? Elsők között persze a kínaiak hírhedt egyke politikája, ami semmi esetre sem nevezhető ideálisnak. Borzasztó kényszermegoldás volt, amely abortuszok és csecsemőgyilkosságok százezreihez vezetett 1979 és 2015 között.

Teljesen felborította a nemek közötti egyensúlyt (hiszen főként a lány magzatok és csecsemők voltak a rendelkezés vesztesei), miközben családok tömegeit szakította szét. A titokban született testvérek papírok, juttatás és iskola nélkül nőttek fel a nagyszülők, vagy épp egy-egy távoli rokon vidéki tanyáján. Senki sem sírja vissza a kényszerű intézkedést, amely a magánélet szentségébe gázolt abban a 36 évben, amíg létezett.

Másrészt pedig azért, mert úgy gondolják, így tudnak elég figyelmet, törődést adni, valamint a lehető legkényelmesebb anyagi feltételeket biztosítani a csemetéjüknek. A sorban persze ott egy további indok is: egy gyermek gondozása, nevelése, ellátása és felügyelete a családon belül könnyebb feladat, mint többé. Így a szülők maguk is úgy érzik, hogy kiegyensúlyozottabbak maradnak, jobban tudnak koncentrálni a kapcsolatukra, a munkájukra, a hobbijukra... vagyis egymásra és önmagukra.

Olyan nagy bűn ez? Hiszen hallottunk több olyan művészről, tudósról, aki azért nem vált szülővé soha, mert rettegett, hogy vagy a család szenvedne hiányt a hivatása miatt, vagy a hivatást kellene feladnia, hogy apa vagy anya lehessen. Még gyakrabban tudunk példát arra, amikor a sikeres embernek több gyereke is született, ám azok jobbára nélküle nőttek fel, míg a szülő alkotott, felfedezett, a közjót képviselte, vagy a hazájáért harcolt.

Ehhez képest reális kompromisszumnak tűnik, ha az elhivatott ember csupán egyetlen gyermeket vállal, de azt tisztességgel végig is kíséri, újszülött kortól az önállóvá, majd végül a felnőtté válásig. Egy hosszú távú elköteleződés időben, szeretetben és pénzben a kettő, három, vagy épp még több projekt helyett, ami a több gyerek vállalásával jár.

"De hiszen a szülők egy napon - jó esetben előbb, mint a gyermek - meghalnak, és akkor az egyke egyedül marad. Éppen ezért a legtöbb, ami adható, egy testvér, akivel egy életen át ott lesznek majd egymásnak" - mondják a nagycsaládosok. Én is ismerek olyat, aki nagy nehézségek és komoly önfeladás árán kizárólag azért vállalt még egy gyermeket, mert önzőnek érezte volna magát, ha a fiának egyedül kellene felnőnie.

Ők azt mondják, sehol sem foglalták törvénybe, hogy kizárólag a vér lehet a közösségek összetartó ereje: sőt, úgy vélik, a szeretet és a közös értékrend talán még annál is erősebb kapocs. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a közösségi együttélésnek. Nem feltétlenül egy lakásban vagy házban, hanem egy lakóudvarban, tanyán, a panel hetedik emeletén, vagy épp közeli szomszédokként, ugyanabban az utcában.

Egymás mellett, mégis egymásra hangolva, adott esetben közös használatú területekkel és a családok közötti munkamegosztással. Például mindig más vásárol be, vagy épp viszi a gyerekeket iskolába, óvodába. A szoros kötelékben élő egykék voltaképpen így testvérként nőnek fel, hiszen többen együtt játszanak, tanulnak, egymás ruháit öröklik, segítik egymást, és persze civakodnak is eleget, mint a vér szerinti tesók.

Az egyke mozgalom képviselői remélik, hogy egyre többen lesznek, akik mernek annyi gyereket vállalni, amennyi mellett az egész család kiegyensúlyozott tud maradni. Elfogadják, hogy ez akár tíz vagy annál több is lehet, de ki merik mondani: van, amikor ez bizony csak egy... és ez így van rendjén.

Nyitókép: Shutterstock