Amikor pénzért kell kuncsorogni "apától"

Pár éve az egyik babás csoportban egy anyuka arról érdeklődött, hogyan "győzhetné meg" a férjét a karikás kendő hasznosságáról. Hosszú kommentfolyamon át magyarázták neki a tutit, de én nem nagyon értettem a dilemmát. Miért kéne meggyőzni? Ha nem tetszik neki, hát nem használja: az ő keze fárad el vagy lesz mindig foglalt séta közben, nem a tiéd. Te attól még nyugodtan használhatod, hiszen pontosan tudod, számodra miért kényelmes megoldás.

Később aztán magam is láttam a hasonló adás-vételi csoportokban, hogy a jelenség egyáltalán nem marginális, gyakoribb, mint hinnénk. "Nem tudom, még apával meg kell beszélnem" - írta egy anyuka az 500 Ft-os, kinőtt babacipőről szóló biznisz alá. "Nagyon szeretnénk, de apa nem engedi" - egy társasjáték, vagy épp képeskönyv kapcsán.

Volt, hogy egy anyuka minden álma a sokgyerekes kismamafotózás lett volna. Komoly, több napon át tartó letargiához vezetett a tény, hogy a férje úgy döntött, ilyesfajta úri huncutság most bizony nem fér bele a büdzséjükbe. A fiatalasszony évek távlatából is emlegeti, mennyire fáj neki, hogy nincsenek profi fotói abból az időszakból. Amolyan bakancslistás álom volt ez a számára, miközben túlélt.

Ezzel a konstrukcióval persze az ég adta világon semmi gond nincs, amíg a status quo mindkét félnek megfelel. Csak épp bántalmazás vagy válás esetén ez maga a börtön, ahonnan nincs esély a szabadulásra. Személyesen ismerek több olyan nőt, aki azért maradt éveken át rettenetes házasságban, mert két-három kisgyerekkel egyedül képtelen lett volna fizetni az albérletet.

Miközben padlóig esett az állam az ilyen meghökkentő történetek hallatán, lassan kirajzolódott előttem, hogy a fiatal, alacsony végzettségű és kevésbé támogató háttérből érkező nők még örülnek is a pénzügyi függésnek. A közös bankszámlának, amit "apa" kezel: ők ugyanis határozottan jól járnak vele.

"Apa" ebből befizeti a rezsit, a saját fizetéséből pedig megy az összes egyéb kiadás. A bevásárlásra például külön ad pénzt. Ha ő vesz magának egy új horgászbotot, vagy meghívja sörözni két kollégáját, az rendben van (ő pénze, ő dolgozott meg érte), de "anyának" még az 500 Ft-os kiscipőért is meg kell küzdenie. Hát még ha egy táskát venne magának! "Nincs már elég ilyen vackod, cica?" Jön a bűntudat és a tagadás: "Ugyan már, ez régi!" És sok-sok hülye vicc a férjről, akit ott ütnek, ahol a legjobban fáj neki: a bankkártyájánál.

Nehéz megmondani, mi a volna a jó megoldás. Nagyobb pénzügyi tudatosság, több önálló megtakarítás gyerekvállalás előtt. Közös bankszámla a közös költségekre, de közben önálló megtakarítás és bevétel is. Az apák nagyobb szerepvállalása a háztartás és a gyerek körüli teendőkben, hogy az anyák legalább részmunkaidőben kereshessenek egy kis pénzt, és szakmai sikereket élhessenek át kisgyerekesként is.

Kezdetben ideális, praktikus megoldásnak, akár nyertes helyzetnek is tűnhet, ha apa a pénzautomata, idővel azonban ez az anyagi önállóság, szakmai sikerek gátja is lehet. Szükség esetén pedig teljesen ellehetetleníti a továbblépést. Ideje felébredni ebből: felnőttek vagyunk, nem kiskorúak...

Nyitókép: Shutterstock