Mielőtt közelebbről megvizsgáljuk a témát, szögezzük le: azok a férfiak, akik mellkasukat verve bizonygatják, hogy igazándiból ők jófiúk, a legritkább esetben azok a valóságban. Gyakran épp ők azok, akik erős jogosultságérzettel járnak a nők nyakára, nem hagyva békét nekik. Majd ostorozzák, bántják és alázzák azokat, akik nem fogadták kitörő lelkesedéssel a közeledésüket. Mert ők olyan jószívűek, figyelmesek, halkszavúak, szelídek és káros szenvedélytől mentesek, hogy nekik bizony jár a nő, jár a kapcsolat.
Aki valóban tisztességes, jószándékú ember, ugyanakkor kellő önismerettel és magabiztossággal rendelkezik, az nem valószínű, hogy siránkozni fog. Nem panaszkodik, hogy ő egy pártában maradt "jófiú", de a nőknek az agresszív, nárcisztikus állat kell inkább. Az ilyen ember inkább vár, és akkor kezdeményez, mikor nyitottságra talál a másik fél részéről.
Agresszív, abuzív, nárcisztikus állatok persze léteznek, sőt. Nemcsak a férfiak, hanem a nők között is. Ahogyan olyanok is, akik nem veszik figyelembe a másik érzéseit, és kihasználják a partnerüket anélkül, hogy bármit is adnának. Gyakorlatilag elérhetetlenek érzelmileg.
Vajon mi lehet az oka annak, ha az ember ilyen vonzalomban fuldoklik hónapokon, akár éveken át? Nos, aki ilyenkor társat és szerelmet vizualizál, igen gyakran maga sem elérhető érzelmileg.
Lehet, hogy azt hiszed, már lezártad a régi kapcsolatodat, begyógyítottad a régi, szülőktől hozott sebeket, vagy épp készen állsz az elköteleződésre. De a valóságban ez nem így van. Meglehet, talán magad előtt is titkolod, hogy nem hiszel a beteljesült, kölcsönösségen alapuló szerelemben, vagy nem érzed magad méltónak rá. Ezért aztán jól elvagy egy olyan helyzetben, ahol legalább a szenvedés érzése ismerős, de valódi felelősséget nem kell vállalnod a kapcsolatért, a társadért.
Egy Dr. Helen Fisher nevű szociálpszichológus vezette be a frusztráció-vonzalom fogalmát. Ez annyit tesz, hogy a kapcsolatokban felmerülő akadályok kezdetben nem gyengítik, hanem erősítik a szerelem érzetet. Ez az oka annak, hogy jobban vonzódsz ahhoz a partnerhez, akiért meg kell küzdened. Ennek a jelenségnek a számlájára írható a romantikus lovagkori költészet színe-java, valamint a modern Rómeó és Júlia szerelmek legendái is.
Ilyenkor az agyunk úgy viselkedik, mintha kokainoznánk: vágyjuk a következő találkozással járó dopaminlöketet.
Ugyanakkor a dopamin zavartalanabbul áramlik, ha kisebb-nagyobb szünetekkel jutunk csak hozzá. Vagyis kis örömök, kis akadályok, nagy örömök, nagy akadályok - és mi függünk ennek körforgásától, ezért hosszú ideig ragaszkodunk a kapcsolathoz, vagy épp annak illúziójához.
Az Üvöltő szelektől kezdve az Alkonyaton át A szürke 50 árnyalatáig az irodalom, a popkultúra hozza magával a következő mítoszok valamelyikét.
A valóságban persze a viszonzatlan szerelmen tudni kell túllépni. A partnereket pedig nem betörni kell, hanem vagy úgy elfogadni, ahogy vannak, vagy pedig menekülni minél gyorsabban. Arról nem is beszélve, hogy a kontrollmánia és a megmentő komplexus a nárcisztikus abúzus előszobája.
Szóval, ideje felszámolni az illúziókat és szembenézni a valósággal: nincs olyan nő, akinek "rosszfiúra" volna szüksége. Ám ahhoz, hogy ezeket a fájdalmas pofáraeséseket elkerüljük, nagyon komoly önismereti munkát kell végezni, mielőtt újabb kapcsolatba bonyolódnánk...
Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Péter stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.