A köznyelvben a "depressziós" kifejezés sokszor egész egyszerűen pillanatnyi rossz hangulatot takar ("depresszióba estem, mert nem ért ide a csomagom"). A rosszkedv az élet természetes velejárója, ahogyan az okkal jelentkező szomorúság, sőt, sajnos a gyász is. A klinikai depresszió azonban más. Egyszerre ugyanis legalább öt tünet hosszútávú együttállása kell hozzá.
Ezekről mind hallottunk már: szinte egész napos levert hangulat, az érdeklődés és örömérzet elvesztése, jelentős fogyás vagy hízás. Aluszékonyság vagy inszomnia, fáradtság, nyugtalanság, halálfélelem, öngyilkossági gondolatok.
A depresszió azonban a közhiedelemmel ellentétben nem mindig könnyen azonosítható. Felnőttek esetében előfordul, hogy a beteg nem fekszik naphosszat az ágyán a semmibe bámulva, hanem tökéletesen ellátja a napi feladatait. Alkalmasint még mosolyog és nevet is - mégis illik rá a klinikai depresszió több tünete is, csak épp ezt senki nem veszi észre, talán még ő maga sem. Egészen addig, amíg a helyzet nem rosszabbodik...
Az ifjabb korosztálynál sokszor még kevésbé egyértelmű a helyzet, hiszen a depresszió számos olyan változást hoz, amely akár gyerekes hisztisorozatnak tűnhet, vagy épp a kamaszkor számlájára írható. Az állandó ingerlékenység mellett ilyen például a gyakori fáradtság, a vontatott, flegma beszéd, a túl sok alvás, vagy épp a kínzó inszomnia.
Előfordulhat, hogy a gyerek elveszíti a lelkesedését, étvágyát, vagy épp ellenkezőleg, hirtelen falásrohamai lesznek. Sokan nehezen tudnak koncentrálni, dönteni, és súlyos önbizalomhiány alakul ki náluk, gyakorlatilag teljesen értéktelennek hiszik magukat. Mindez a felnőtté válás részének tűnhet, de nem feltétlenül van így.
De mi is a különbség a gyerek- és kamaszkor természetes hangulatingadozásai és a valódi klinikai depresszió árulkodó jelei között? Első ránézésre egészen biztosan nem lehet határt húzni. A szakemberek ilyenkor két dologra figyelnek. Az egyik a tünetek gyakorisága, vagyis hogy a hét több napján, illetve több héten, hónapon keresztül fennáll-e a probléma. A másik pedig a tünetek intenzitása: az, hogy az életminőség sérül-e a változások által.
Ha a probléma nem múlik, és a gyerek közösségben elfoglalt szerepe, tanulmányi eredménye és egészsége is veszélybe kerül, akkor biztos, hogy szakember segítségére és pontos diagnózisra van szükség.
A szakember a gyerek családi kórtörténetét látva meggyőződhet arról, hogy volt-e más a felmenők között, aki ezzel a betegséggel küzdött. Ugyanis a genetikai hajlamot számos kutatás igazolja. A gyerekek, tinik esetén az elsődleges fegyver a kognitív és az interperszonális terápia, mivel az antidepresszánsok rendkívül addiktívak.
Sok olyan mellékhatásuk lehet, ami kis- és fiatalkorúakra veszélyes. Fontos, hogy a gyereket a szülővel együtt vizsgálják és gyógyítják: minél fiatalabb a páciens, annál inkább. Erre a családterápia ad kiváló lehetőséget. Nem működik, hogy a gyereket terápiára küldik, de közben otthon semmi nem változik. A pszichológus, súlyos esetben pszichiáter mindig csak a szülővel együtt tud dolgozni a pozitív változás érdekében.
Jó hír, hogy az időben felismert és kezelt gyerekkori, kamaszkori depresszió jó esélyekkel gyógyítható. A fiatalként elsajátított megküzdési mechanizmusoknak pedig a páciensek felnőttként is hasznukat veszik. Ijesztő azonban, hogy a kezeletlenül maradt probléma felnőttkorra is megmarad, esetleg súlyosbodik... Ezért rettenetesen fontos, hogy nyitott szemmel és kellő érzékenységgel figyeljük azokat a gyerekeket és tiniket, akik érintettek lehetnek.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.