#womensupportingwomen - miért csinálják ki egymást a nők?

Miért bántják egymást a nők, miért nem magától értetődő az elfogadás és az empátia? Nem csupán fantazmagória, hanem tény: szinte mindannyian átéltük már, milyen az, amikor egy másik nő rosszindulatúan viselkedik velünk.

De vajon ennek mi az oka? Nos, arra, hogy miért vált a #womensupportingwomen szükségessé, többféle elmélet is létezik:

1. Bármit is mondunk, a férfiközpontú örökségből kinőtt társadalmakat áthatja egy bizonyos fokú nőgyűlölet...

Bár a "lány létedre" és az "ahhoz képest, hogy nő vagy" felütések lassan kikopnak a közbeszédből, még mindig gyakran halljuk: "nekem szinte csak fiú barátaim voltak mindig is", "a férfiakkal mindig jobban kijöttem a munkahelyen". És persze az is mindennapos, hogy pont a nők hibáztatnak egy-egy bántalmazott, megerőszakolt nőt.

2. A nők nőiességükben túl nagy nyomás alatt állnak, és ez a stressz agresszióhoz vezet!

A nőknek rengeteg szerepben kell egyszerre megfelelniük és helytállniuk. Óriási a nyomás, ha a külsejükről van szó, de az elvárások ellentmondásosak: ha nem elég vonzó, az a baj, ha túl szexi, az is baj. A nő legyen okos, de ha túl intelligens és sikeres, akkor nemcsak az üvegplafon állja útját, hanem még azzal is szembe kell néznie, hogy okoskodónak, esetleg törtetőnek bélyegzik. Elvárás, hogy pénzt keressen, de közben a családja legyen számára az első.

Anyaként pedig már nem is dönthet jól: ha túl korán kezd teljes állásban dolgozni, akkor önző, karrierista dög. Ha viszont későn, az állam és a férje nyakán élősködő semmittevő. Egyébként is, ha császárral szült, az nem is volt igazi szülés, ha viszont hüvelyi úton, akkor meg a felépülése volt piskóta.

Ha pedig később a gyerekkel bármi gond van, azt megoldani csakis az anya dolga, a megoldás elmaradása pedig mindig tisztán az anya hibája. Óriási a nyomás, amit a társadalom támaszt egy nővel szemben, és az elvárások stresszel járnak, ami agresszióhoz vezet. Az agresszió pedig ki más ellen is fordulhatna, mint azok ellen, akik gyengébbek nála?

A lánc persze bárhol megszakadhat, és ideális esetben meg is szakad, de ettől még tény: mindenki azon vezeti le a frusztrációját, aki nála gyengébb, vagy legalábbis nem erősebb. Jelen esetben egy másik nőn...

3. A kislányoknak - a neveltetésük miatt - nincs stratégiájuk az indulatkezelésre, így marad a passzív-agresszív viselkedés...

Míg a kisfiúknál a szülők és a nevelők elnézően legyintenek, ha verekednek, a lányoknak illik mosolyogni és kedvesnek lenni. Ha egy kislány megüti a társát, vagy akár csak felemeli a hangját, máris elveszítette női minőségét - mert hát a lányok nem verekszenek... Pedig az indulat bennük is ott van. Nem állítom, hogy a tettlegesség az agresszió levezetésének legitim, helyes eszköze, az viszont biztos, hogy kezdetben minden gyerek ezzel a kezdetleges formával próbálkozik.

Ám a kislányok esetében az agresszió már ekkor elfojtásra kerül. De mégis hogyan is győzhetnénk le egy rossz, gyerekes, buta szokásunkat, ha azt meg sem élhettük, azzal szembe sem nézhettünk, csak belülről fojtogatott minket? A kislányok ezzel hamar megtanulják, hogy mosolyogni kell, és legfeljebb a háttérből tudnak csak szúrni, piszkálódni. Míg a férfiak egymással szembeni nyílt konfliktusa - felnőtt, intelligens emberek esetén pofonok nélkül - megszokottnak számít.

Még többet szeretnél belőlünk?

Gyere és iratkozz fel a kiBESZÉLŐK youtube csatornára! Izgalmas témák, aktualitások, vélemények és szórakozás egy helyen. ;)Forrás: She.hu

Nyitókép: Shutterstock