Rengeteg rettenetes kapcsolatban élő pár hivatkozik a gyerekekre. Azért nem válnak, mert nem akarnak nekik fájdalmat okozni. A valóságban ma már kutatások tucatjai - és a józan ész - bizonyítják, hogy a gyerekeknek nem a válás fáj, hanem a két szülő közötti folyamatos háború. Legyen szó fizikai vagy verbális agresszióról, netán épp néma hadviselésről. Ez az, amiért a gyerekek sérülnek, nem pedig azért, hogy a két szülő külön helyrajzi szám alatt folytatja az életét.
A válás nem a haragról, a dühről szól, vagy ha igen, az inkább egy meggondolatlan lépés, amit érdemes felülvizsgálni. A válás lényege az, hogy megszűnt a kompatibilitás (vagy soha nem is volt), és ezért a felek jobban sérülnek egy fedél alatt és egy gazdasági közösségben, mint külön-külön. Természetes, hogy az eddig vezető folyamatban többnyire rengeteg fájdalom, irgalmatlan erejű düh és csalódottság is felgyülemlik.
De egészséges esetben a szülők egy ponton képesek elengedni az egót, és békében létezni önmagukkal éppúgy, mint egymással. A kibékülés azonban nem jelenti azt, hogy valaha is újra egy pár lesznek: lényege, hogy békében működnek együtt, a gyerekek érdekében.
Ez az állítás valaha igaz volt, de ma már aktualitását vesztette. Manapság egyre népszerűbb a közös felügyeleti jog melletti osztott elhelyezés, amikor egy hetet apánál, egy hetet anyánál tölt a gyerek. Senki nem fizet senkinek tartásdíjat, a költségeken pedig osztozkodnak. Ez persze akkor működik, ha a szülők közel élnek egymáshoz, és képesek a rugalmas, higgadt együttműködésre.
Nem, barátom, óriási tévedés: az apák soha nem az anyáknak fizetnek (még ha technikailag az ő számlájukra is fut be a pénz). Hanem mindig a gyereknek, akit ők maguk vállaltak, ilyesformán tehát felelősséggel tartoznak iránta. Ráadásul ez az összeg sokszor önmagában nem fedezi a kisgyermek valós szükségleteit.
Közös háztartásban élve ennél jóval többe kerül havonta a gyereknevelés. És természetesen nem csak az apák fizetnek gyerektartást: több nőt is ismerek, akiknek csemetéje különféle okokból kifolyólag az édesapával él, így ők azok, akik fizetnek.
Tévedés. Ezzel sajnos a közös gyereknek lehet keresztbe tenni, mert életre szóló lelki traumát okozhat. Az egyik aranyszabály váláskor, hogy megfogadod: soha egy rossz szót nem mondasz az exre a gyerek előtt, bármit is csinált. Ha ritkán jön, biztosítsd afelől, hogy apa/anya szeret téged - és intézd el, hogy legalább telefonon tudjanak beszélni! Ha betelt a pohár, inkább válassz egy jó barátnőt, havert, akinek cifra káromkodások közepette szidod a volt párodat, de a gyerek erről lehetőleg semmit ne tudjon.
Nem, legalábbis alapesetben nem. Ha olyan férfival hoz össze a sors, akinek már van gyereke, te nem leszel automatikusan anyuka, viszont mindenképpen része leszel a gyerek életének. Ez egy csomag, amit el kell fogadnod. Ahogyan azt is, hogy a párod és az exe között folyamatos lesz a kommunikáció a gyerek miatt. Ha ezzel nem tudsz együtt élni, érdemes más társat választani mindannyiótok érdekében.
Mozaikcsaládok mindig is voltak, lesznek. Érdemes tehát megtalálni a helyedet a sajátodban, és békében létezni vele - ha másért nem, hát a gyerekek érdekében.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.