Szudánban, Afrika harmadik legnagyobb területű országában - ahol több mint 40 millió ember él -, mostantól végre törvény tiltja a "női körülmetélésnek" csúfolt csonkítást.
Óriási lépés ez, de csak egy a sok közül, ami egy méltóbb, emberi élethez vezet nők tömegei számára.
Jó, de mi is ez?
A "női körülmetélés", mint kifejezés, már önmagában véve eufemizmus, hiszen a valóságban durva csonkításról van szó. A csikló egy részét, szélsőséges esetben az egészét kivágják, hogy a nő ne élhessen át szexuális örömérzetet, és így hű maradjon a férjéhez. Ezekben a kultúrákban ugyanis a házasság alapja nem a szerelem, hanem a két dinasztia közötti szövetség és a közös utódok létrehozásának szándéka.
A tiszta, családcentrikus, a férjnek magát alárendelő nő máig "metélt", ezért számos esetben még a jómódú, felvilágosult családok is elvégeztetik a beavatkozást. (Nemrég egy 12 éves kislány halt ebbe bele egy egyiptomi magánkórház műtőasztalán.) Annál nagyobb szégyen ugyanis nincs, ha egy lány férj nélkül marad, és ez - iskolai végzettség és önálló vagyon híján - anyagi kilátástalanságot is jelent.
Az UNICEF 2016-os felmérése szerint 30 ország - ebből 27 afrikai - több mint 200 millió nője esett át csiklócsonkításon élete során. A többség bizony avatatlan kezek által, és higiéniailag kifogásolható körülmények között.
"Dehát ez egy régi hagyomány!"
Hagyomány az, hogy húsvéti tojás festünk és kocsolkodunk tavasszal, halat vagy töltött káposztát eszünk karácsonykor. A bántalmazás, a csonkítás semmilyen formája nem lehet hagyomány, hiába ismétlődik generációról generációra. Tudatos lépéseket kell tenni azért, hogy a bántalmazás véget érjen.
Nem, nem vallási előírás!
Szudánban és a női csonkítást engedő országok nagy részében a népesség az iszlám valamelyik ágát követi, a szudániak például a misztikus irányzatot, a szufizmust érzik magukénak tömegével. A Koránban azonban egyetlen szó nem esik a nők megcsonkításáról, sőt, a Próféta kimondottan védi a lányokat, asszonyokat. Szerencsére más világvallás sem ír elő ilyesmit, így az az érvelés, hogy a barbár szokás valláshoz köthető, teljesen téves.
Megoldható a probléma szigorú tiltással?
Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Több országban - többek között Kenyában és Mauritániában is - törvény tiltja néhány éve a csonkítást, de ettől még a családok tömegével végeztetik. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a törvényi tiltás fontos, de ugyanígy a legszegényebb, iskolázatlan réteg edukációja is elengedhetetlen.
Ahogyan az is, hogy a lányok teljes körű oktatásban részesülhessenek, így ne legyenek egy majdani férj és annak családja kényére-kedvére kiszolgáltatva egész életükben. Ez a kérdés tehát elválaszthatatlan a női egyenjogúság ügyétől.
"Van elég bajunk, még az afrikaiakkal is foglalkozzunk?"
Természetesen mindenkinek arra kell törekedni, hogy az ő hazájában, közvetlen környezetében meglévő problémák ellen tegyen a maga szintjén. Így persze az afrikai nőkért is maguk az afrikai nők tudják a legtöbbet tenni. Ugyanakkor ne feledd, hogy Afrika egészében az analfabetizmus több mint 50 százalékos, a hatalmas Szudán egyes területein pedig eléri a 98 százalékot is az írástudatlanok aránya.
Őket szinte lehetetlen pusztán törvénnyel megfogni, az edukációhoz pedig tettrekész önkéntesek és bőséges anyagi források kellenek. Ezért is fontos, hogy a fejlett világban is tudatában legyünk a problémának.
Szudánban mára adott, hogy 3 év börtön vár azokra, akik a beavatkozást elvégzik vagy elvégeztetik, de még mindig van bőven feladat. A szudáni nők iskoláztatásán és az edukáción túl még mindig ott van Guinea, ahol a nők 97 százaléka, valamint Gambia, Burkina Faso, Mali és Sierra Leone, ahol a nők több mint 75 százaléka esik át a barbár, sokszor életüket követelő gyakorlaton. Tehát még mindig egy világszerte százmilliókat érintő problémáról van szó...
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
