Vajon miért szabotáljuk a saját boldogságunkat?

Ha körbenézel magad körül, hány harmonikus párkapcsolatot tudsz felsorolni? És most ne olyanokra gondolj, akik a Facebook-képeik alapján boldogok, hanem akiket tényleg ismersz, és valóban jó helyen vannak egymás mellett.

Hogy miért vagyok ebben annyira biztos?

Egyrészt azért, mert már elég sok embernek feltettem ezt a kérdést, másrészt azért, mert rengetegen várják úgy a boldogságot, hogy valójában még nem is tettek érte. És ez alatt nem azt értem, hogy valamennyi időt fixen szívnod kell ahhoz, hogy elnyerd a Teremtő sajnálatát, aki aztán áldását adja a boldogságodra. Sokkal inkább azt, hogy aki maga sem tudja, mit jelent számára boldognak lenni, az igazából egy önmaga előtt is ismeretlen vágyálmot kerget.

Milyen a megfelelő partner? Mik azok a tulajdonságok, amiket elengedhetetlennek tartok, és melyek azok, amik kevésbé fontosak? Milyen egy harmonikus párkapcsolat? Mi az, ami engem boldoggá tesz az életben? Mit tettem meg eddig a saját boldogságodért, és min kell még változtatnom? És min kell változtatnom ahhoz, hogy én magam is alkalmas legyek egy boldog párkapcsolatra?

Furcsa, nem? Az ember azt gondolná, hogy a vágyainkkal kapcsolatos kérdéseken nem sokat kell agyalni. Hiszen ha az a kérdés, hogy mi a kedvenc színem vagy ételem, akkor azonnal tudom rá a választ. De ha az a kérdés, hogy milyen a számomra ideális férfi/nő, vagy mi tenne engem boldoggá az életben... Na, akkor már valahogy mégsem jön úgy csípőből a válasz. Persze nem csak neked, másoknak sem, és nekem sem jött mindig.

Ez akkor változik meg, amikor már kellően sokat filóztál rajta, és rendelkezésedre áll minden olyan fontos infó, ami formálja a döntésedet. Akkor azonnal kristálytiszta lesz a kép, akárcsak a kedvenc szín esetében. De ez munka... Nem lehet úgy elérni, hogy csak úgy ímmel-ámmal gondolkodsz magadon. Ha csak úgy felszínesen vizsgálgatod az életed. Úgy nem fog menni, ha félsz elmélyülni saját magadban.

Persze jogodban áll úgy dönteni, hogy nem foglalkozol ezekkel. De ezzel sajnos azt is el kell fogadnod, hogy csak boldog pillanataid lesznek - ha a szerencse is úgy hozza. Nem te fogod irányítani az életedet, hanem más emberek, akik nem féltek megfogalmazni a céljaikat. Eszközzé válsz mások játéktábláján, egy olyan bábuvá, aki mások sikerét szolgálja - a sajátja helyett. De mit jelent ez párkapcsolati szempontból pontosan?

Biztosan ismersz olyan embert - vagy talán te magad vagy az -, aki már eleve nem hisz az egészben. Úgy fut neki egy kapcsolatnak, hogy első perctől kezdve attól fél, mikor fogja a másik elhagyni. Vagy úgy nyilatkozik a szerelemről, hogy ez tök hülyeség, hiszen sosincs benne sikere. Aztán akadnak olyanok is, akik mindent megtesznek a párkapcsolatukért, de csak addig, amíg nem érzik magukat stabilan a másik életében.

Ezek mind-mind olyan emberek, akik nem jártak utána a defektusaiknak, nem tudják, mi készteti őket bizonyos tettekre vagy érzelmekre. Nem tudják, hogyan gátolják saját magukat a boldogságban - ahogy azt sem, hogyan lehetne ezen változtatni. Pedig az ilyesféle érzelmi elcsúszások mögött rendszerint lelki traumák állnak.

Akár egy előző párkapcsolatban, akár egy gyermekkorban elszenvedett sérelem is képes olyan nyomot hagyni bennünk, ami aztán gyökeresen megváltoztatja a más emberekhez való hozzáállásunkat. És sok esetben ezeken csak egy segítő személy közreműködésével tudunk túljutni.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock