Tiniterhesség: Amikor a döntés az egész család életére kihat

A szomorú valóság azonban az, hogy ez többnyire menekülés a részükről...

Hazánkban tízből egy baba tinianyukához érkezik.

Nigériában a gyermekházasság és a korai szülés teljesen megszokottnak számít, ott a WHO adatai szerint minden második babát tinédzser anyához szállít le a gólya. Európában egy 2015-ös felmérés szerint Románia és Bulgária vezet az első szülések 12,3 és 11,9 százalékával, de nem sokkal marad le mögöttük Magyarország sem: itt az első szülések 9 százaléka tinianyákhoz köthető. Ezt követi a sorban Szlovákia (8,4 százalék) és Lettország (5,5 százalék), míg Nyugat-Európában a britek vezetik a sort 5,4 százalékkal. A legkevesebb tinianya a világon Dániában és Svédországban van (1,4 százalék).

Az érintett kamaszok több mint fele soha nem érettségizik le, és csupán 3 százalékuk szerez diplomát. Döbbenetes statisztika, hogy - ugyan végzettségük és munkájuk többnyire nincs - a tinianyák 25 százaléka a szülés utáni első 24 hónapban újabb gyermeknek ad életet. Dacára annak, hogy 10-ből 8 tiniapuka nem köti össze életét az anyával.

Sok 14-15 éves lány tervezi a babát!

Imádom a dokumentumfilmeket, így aztán tekintélyes mennyiségű brit és amerikai sorozatot néztem végig, ami 13-17 éves anyukákról és apukákról szólt. Számomra a leginkább döbbenetes az, hogy ezek a - többnyire szerény körülmények között élő - fiatal lányok a közhiedelemmel ellentétben nem mind a felvilágosítás hiánya miatt esnek teherbe. Sokan közülük eleve tervezték a babát, már általános iskolásként. A háttér szinte mindig ugyanaz: sokgyerekes család, szintén tiniként teherbe eső anyák, munkanélküli, nem ritkán a család életében részt nem vevő apák. Így a kamaszok előtt nincs túl sok perspektíva.

A forgatókönyv adja magát: a számkivetett, szegény sorsú fiatal lány egy depresszióra hajlamos fiatal fiúval esik szerelembe, és kapcsolatuk első néhány hetében úgy döntenek, családot alapítanak. Közös pont, hogy a lányok szinte mindegyike végig dohányzik a terhesség alatt, a bébi érkezését követően pedig meg sem próbálkoznak a szoptatással. (Mindez erősen sejteti, hogy valódi elkötelezettség nincs, a saját kényelmük a kicsi érdekei elé helyezendő.) Ráadásul általában a szüleik házában maradva folytatják kamasz életüket: babáznak, amikor kedvük tartja, de szórakozni is eljárnak, miközben a - harmincas éveikben járó - nagymama vigyáz a gyerekre.

Courtney Cassidy története annak idején a brit tinianyukák sorában is címlapsztori lett: még nem töltötte be a 17-et, amikor már három gyereke volt három férfitól, és új barátjával a negyediket tervezték. Ő volt az, aki az első bébi születése után már a 6 hetes kontrollra is terhesen ment, mert "bulizott egy nagyot, hogy megünnepelje a baba érkezését, és hát ez lett a vége". Ez így azért elég laza: a munka oroszlánrésze a legtöbbször a nagymamáké. Sőt, van, amikor a nevelés teljesen rájuk marad.

A szakemberek szerint ugyan szükségszerű, de önmagában véve nem elég a korai szexuális felvilágosítás és a védekezés támogatása. Arra is szükség volna, hogy ezek a fiatalok lássanak más potenciált is az életben, minthogy szülők legyenek, amint azt a biológia engedni. Továbbá átlássák a szülőség nehézségeit is ahelyett, hogy romanticizálják és a kilátástalanságból való kiútként kezelik.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock