Aztán ugrálhatsz örömödben "Boldog szakítást!" harsogva. Azt a leborult szivarvégit, hát mi jöhet még?!
Elképzelem, ahogy a szerkezet japán megalkotója magányosan ült a konyhában a zöld teáját - vagy éppen a szakét - kortyolgatva, és egyre csak azt figyelte, mennyi boldog ismerőse van Face-en. Pörgette-pörgette az idővonalát, azt lesve, hol nyaraltak a szerelmespárok, kinek kérték meg a kezét, vagy épp kik házasodtak össze. (Itt nem mellékesen megjegyezném, hogy innen is látszik, mennyire nyilvánvaló a közösségi oldalak negatív hatása...)
Szóval, a fránya Facebook meg a Twitter nap mint nap az arcába vágták: ő egy magányos, szerencsétlen szingli. Eközben a szíve egyre kisebbre aszódott, míg egy napon olyan iciri-piciri méretűre zsugorodott, hogy fény gyúlt az elméjében: "Megalkotom az eszközt, amely minden egyes alkalommal tudatja velem és a világgal, hogy egy pár szakított! Enyém a győzelem! Éljenek a szinglik, le a boldog párokkal!"
Aztán addig-addig ügyködött, mígnem elkészült az izzó, amely IoT (Internet of Things) alkalmazással működik: az okostelefon segítségével képes a lakás világítását szabályozni. Bár nem ismerem a hölgyet, de ha nem sejteném, hogy micsoda elborult elméje lehet, azt mondanám: zseni. Kár érte, ugyanis a jelek szerint az egyébként valószínűleg csodálatos koponyához egy érzelmi roncs tartozik.
Mert mégis milyen ember az, aki képes mások boldogtalanságának örülni? Akinek minden nap százszor, vagy akár ezerszer is karácsony van, mert végre szakított egy pár...
Nagyon sajnálatra méltó az olyan ember, aki a szabadidejét arra használja - atyaég, de sok ideje lehet! -, hogy olyan masinát alkot, ami mások szomorúságát tudatja. Nincsenek barátai vagy élete, hogy állandóan a neten lóg és azon morfondírozik, hogyan húzzon érzelmi hasznot a többiek kárából? Nem gondolnám, hogy gyárilag gonosz, bár a franc se tudja. Mivel nem ismerem, csak gyanítom, hogy bizonyára sokszor összetörték a szívét, és jó ideje egyedülálló.
Talán már gyerekkora óta érzelmi fogyatékos, nem kapott elég szeretetet és figyelmet. Nem tanulta meg, miként szeresse önmagát, és ne másokhoz hasonlítgassa az életét vagy boldogságát. Azt sem hinném, hogy pezsgőt durrant, amikor felgyullad a villanykörtéje. Igen, talán valóban elfogja valamiféle káröröm, de az csak egy pótlék, amit a lelkében tátongó lyukba dobhat. Most talán még csak egy önbizalomhiányos, irigy nő, de a lejtő csak lefelé vezet, és lesüllyedhet odáig, hogy pszichopatává váljon.
A New Ideas in Psychology szaklapban megjelent tanulmány szerint, a káröröm érzésekor olyan folyamatok mennek végbe bennünk, mint egy valódi pszichopatában. Mivel az ilyen helyzetekben empátia nélkül tekintünk az áldozatra.
Tehát, ha nem ismeri fel az izzó megalkotója, hogy komoly gond van vele - vagy nagyon is tudja, csak nem akar ellene tenni -, akkor a végén talán már tenni is fog mások szakításáért, nem csak tudni akar róla. Az ötlete alapján simán kinézem belőle, hogy mondjuk feltöri a párok Facebookját, és megmókolja az üzeneteket. Hogy az egyik fél azt hihesse, megcsalták, és ezért szakítsanak.
Nem kérdés: ráférne egy alapos terápia. Meg egy pasi. Mert ha végre szerelembe esne, nem lenne ideje és kedve mások bánatának örülni. Akkor talán a szíve újra a háromszorosára nőne. Nem kívánom neki, de azért megnézném a fejét, mit szólna akkor, amikor a saját szakításánál gyulladna fel az izzó az ismerősei körében. Ha visszanyalna a fagyi, talán rájönne, mekkora disznóság mások fájdalma felett örömtáncot járni...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.