Horrorisztikus orvosi kezelések - avagy mire való a hüllőkaki?

Fogadok, hogy te sem szeretsz orvoshoz járni. Ebben az egyben nem különbözünk az elődeinktől, pedig a mai világban már közel sem várnak ránk olyan szörnyű gyógymódok a dokinál, mint egykor...

Amikor viszont az orvostudomány még gyerekcipőben járt, a betegeknek elképesztő - sőt, néha horrorisztikus - kezeléseket kellett kiállniuk. Szóval, ha épp valamilyen vizsgálatra készülsz, vigasztaljon a tudat: tutira jobban jársz, mint az alábbi korok páciensei...

Szikét az agyba!

Az 1940-es években még javában alkalmazták a lobotómiát, aminek feltalálásért Antonio Egas Moniz '49-ben Nobel-díjat is kapott. Az eljárás során a homloklebeny kérgét elvágták vagy roncsolták, a korábbi majomkísérletek tanulsága szerint ugyanis ez megszüntette az agresszív viselkedést. Így főként dührohamokkal küzdő vagy skizofréniás betegeknél került sor ilyen műtétre, akik ezután valóban könnyen kezelhetővé váltak - sokszor talán túlságosan is..

Bár a beavatkozás veszélyesnek bizonyult, később az enyhébb viselkedési zavaroknál is bevetették. Ezt követően sok páciens élete végéig teljes apátiába süllyedt, és a fizikai mellékhatások is gyakoriak voltak.

A legismertebb talán John F. Kennedy testvérének, Rosemary-nek az esete, aki epilepsziás rohamai és "problémás" viselkedése miatt kötött ki a műtőasztalon. A beavatkozás helyi érzéstelenítéssel történt: két helyen átfúrták a koponyáját, hogy roncsolják a frontális lebenyt, miközben verseket szavaltattak vele. A műtét utáni állapota azonban tragikus lett: újra meg kellett tanulnia beszélni és járni, és sosem élhetett többé teljes életet.

Jobb oldalon- Rosemary KennedyForrás: NORTHFOTO/© Keystone Pictures USA/Keystone Press Agency

A radioaktív víz csodákat tesz?

A radioaktivitás felfedezésekor az emberek még nem voltak tisztában a sugárzás veszélyeivel. Úgy gondolták, hogy kifejezetten egészséges, ha radioaktív tárgyakat hordanak magukkal. Az 1900-as évek elején Amerikábansok olyan fogkrémet, arckrémet vagy hajbalzsamot lehetett kapni, amikben elvileg rádium is volt. Szerencsére ezek - a gyártó cégek állításával ellentétben - valójában nem, vagy csak nagyon kis mértékben tartalmazták a sugárzó "csodaszert", így a vásárlók betegség nélkül megúszták a dolgot.

Eben Byersnek azonban nem volt ilyen mázlija. Az USA amatőr golfbajnoka orvosi javallatra, egy karsérülés miatt kezdte fogyasztani a Radithor nevű sugárszennyezett vizet, amit számos betegség gyógyírjaként reklámoztak. A férfi eleinte határozottan jól érezte magát, annyira, hogy állítólag még a versenylovainak is adott a vízből. Két év múlva viszont már kihullottak a fogai, el kellett távolítani az alsó állkapcsát, és mivel a csontjai egyszerűen elbomlottak, a koponyáján lyuk keletkezett. 1932-ben halt meg, szörnyű kínok között.

Amikor a hüllőkaki a tuti...

A fentiekhez képest egészen enyhe tévedésnek tűnik John Hastings elmélete, aki az 1800-as évek második felében úgy gondolta, hogy megtalálta a tüdőbetegség legjobb ellenszerét. Számtalan természetes anyag keverékével kísérletezett, végül azonban a hüllők ürüléke mellett tette le a voksát.

Felfedezéséről könyvet írt, és persze napi praxisában is alkalmazta az állati széklettel kevert borogatást, amit a beteg mellkasára kellett kenni. Mivel a TBC ebben az időben gyógyíthatatlan betegség volt, rengeteg kétségbeesett ember próbálkozottHastings módszerével - mondanom sem kell, hogy sajnos kevés sikerrel...

Forrás: Shutterstock
Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?