5 dolog, amit meg kéne fogadnod az oltárnál - a hűség helyett

Nem kell krónikus házasság allergiában szenvednünk, hogy felmerüljön bennünk a kérdés: hogy lehetne most megfogadni azt, hogy 40 év múlva is lángoló szerelemmel foglak szeretni? Vagy azt, hogy én akkor is hűen kitartok majd melletted, ha minden szombat este bucira vered a képem, miután hazajöttél a kocsmából?

De az is felér egy pszichológiai öngyilkossággal, ha egy eskü miatt kitartunk egy olyan ember mellett, akinek már a szuszogását is utáljuk, és csak gyűlölködve tudunk egymáshoz szólni. Szóval, én annak idején talpig fehér csipkében, a gyűrűhúzás közben nem is ezt fogadtam meg, hanem az alábbi 5 dolgot - persze csak magamban, hiszen a násznép előtt nem tartok mélypszichológiai elemzést.

Én az alábbiakat fogadnám meg minden ifjú pár helyében:

Nem ellenállni fogok a kísértésnek, hanem elszaladok előle.

Nem, nincs olyan, hogy Utolsó Nagy Szerelem. Tök természetes, hogy a következő 50-60 évben fogsz találkozni olyan emberekkel, akik kémiailag bizsergést váltanak ki belőled. Sőt, olyan is lesz, aki pont akkor csöppen a látóteredbe, amikor a pároddal épp eléggé feszült/lapos időszakot éltek meg - ezek természetes hullámzások. És ilyenkor neked olyan jólesik az a kis bizsergés, ezért csak egy picit tovább kávézol azzal a kollégával. Aztán egy kis chat, aztán közös ebédek a menzán. És a bizsergés máris kísértéssé nőtte ki magát. A kísértésnek ellen lehet állni, de szenvedni fogsz tőle - ilyenkor már egy lezárás vért és verítéket kíván.

Ezért inkább fogadd meg az oltárnál, hogy amint valaki iránt bizsergést éreznél, egyszerűen hátralépsz kettőt, és tartod a távolságot! Esetleg még kerülöd is, amennyire az udvariasság megengedi, és nem adsz lehetőséget a szikrának lánggá alakulni.

Bevállalok legalább 3-5 évet, ami szar, hogy utána jó lehessen.

Mint említettem, a kapcsolat érzelmi szintjének hullámzása teljesen természetes. Gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ha a nagyon Nagy Őt találod meg, akit kifejezetten neked teremtettek, akkor is lesznek rossz időszakok. Nagyon rosszak. Esetleg olyanok is, amikor már szinte csak "elvagytok" egymás mellett. (Persze ez alatt ne azt értsd, hogy 5 éven keresztül konstans gyűlölitek egymást. Hanem, hogy jönnek nehéz helyzetek, zökkenők, amik miatt nem csupa rózsaszín álom az életetek. Még ilyenkor is lesznek jobb időszakok, majd egy újabb visszaesés.)

Szóval, azért egy friss házasság miatt nem érdemes 5 évet társas magányban malmozni, de egy 20-30 évesért már megfontolandó, hogy összeségében pár évet így éltek. De eleve ne menj hozzá olyanhoz, akiért legalább 2 évet nem áldoznál be arra, hogy dolgozz a közös életetek rendbetételén!

Minden hülyeséget bevállalok, ha baj van.

Az előző pont kiegészítéseként: ha ülsz és vársz, hogy majd jobb lesz, akkor tényleg elpocsékolt 3-5 év vár rád egy komolyabb mélypont esetén. Szóval, azt fogadd meg, hogy mindenféle büszkeséget, dacot, presztízst félredobsz, ha épp süllyed a hajó. Elmentek terápiára, akkor is, ha nem hiszel a pszichológiában. És tisztességesen együttműködsz a terapeutával, akkor is, ha kétoldali agyzsibbadást kapsz a gondolattól is, hogy egy idegennel lelkizz. De én könnyen beszélek, hiszen hiszek a pszichológia hatékonyságában.

Forrás: Shutterstock

Viszont a spiritualitással vannak fenntartásaim. De ha egy házassági válság alatt a férjem azt kérné, hogy menjünk el egy sámánhoz, aki kidobolja a kapcsolatunkból a rossz szellemeket, elmennék. Hiszen minden használhat, ami nem árt.

Nem fogok játszmázni vagy szerepekbe beleragadni.

Ami egy kapcsolat elején cuki évődés, az könnyen "be tud ragadni". Szóval, vedd észre, amikor a másik komolyan szeretne venni valamit, neki az fontos, vagy csak fájó pont, vagy esetleg épp fáradt! Ne csapj le minden magas labdát, mert az örök huzavona közben végül a legegyszerűbb közösen megoldandó helyzet is macerás és kimerítő feladattá válik. És egy kimerítő élet nem tud boldog lenni.

Ahogy az eleinte teljesen természetes, sőt, romantikus "szerepleosztás" is börtönné tud válni:

  • A vadóc és az ambiciózus.
  • A mindent racionalizáló és a csupaszív.
  • A szabályok híve és a szabad szellemű.
  • A filozófus stratéga és a naiv.

Az, hogy kiegészítitek egymást, teljesen rendben van. De ha ez azzal jár, hogy hátradőlve belemerevedtek a saját pozíciótokba, ahelyett, hogy egymásra hatva, a komfortzónátokat tágítva tanulnátok a másiktól, akkor szépen, lassan háborús övezetté válik a szerelmetek.

Nem, a párod nem azért más, mint te, hogy ezentúl az ő feladata legyen a "másik oldal" képviselete, hanem hogy téged is megtanítson (legalább valamennyire) "más szempontok" szerint gondolkozni.

Időt fogok rád szánni, akkor is, ha ez áldozattal jár.

Erről nem fogok hosszan írni, mert ezt mindenki tudja, mégis kevesen tartják be. Csak egy extra különóra a gyereknek, egy vacsi anyámékkal, egy rövidke munka, amit hazahozok, persze a barátokat sem lehet elhanyagolni, és mit ér az élet hobbi nélkül...? És tádám, máris eltelt 3 hét, amikor alig beszéltünk. Aztán "valahogy" elmúlik a szerelem, ki érti..?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?