Előbb vagyok nő, mint anya, pedig öt gyerekem van!

Az internet tele van gyereknevelős blogokkal, de ha anyaként "kivagyok", a Mom With Five oldalára kattintok. Mert R. Fonyó Barbara ötgyerekes anyaként sem kattant be: igazi laza nő, aki irigylésre méltó humorral és őszinteséggel ír.

- "Nő vagyok. Feleség vagyok. Anya vagyok." Ez a bemutatkozásod. Miért fontos a sorrend?

- Mert egyik következik a másikból. Egymásból táplálkoznak. Mindennek az alapja az, hogy nő vagyok. A sorrendiség nem alárendeltséget tükröz, hanem azt, hogy ezek nem tudnának egymás nélkül létezni, de mindig van egy kútfő. Nem vagyok ősanya. Sőt, volt olyan korszakom, amikor azt gondoltam, hogy egyáltalán nem akarok majd gyereket. Aztán azt, hogy három fiam lesz. Végül így alakult.

Forrás: momwithfive.com/ Máté Dorka

- Van, aki gyerek nélkül szeretné leélni az életét, és azt hiszi, a döntése nem fog változni. Néhányan még a művi meddővé tételt is vállalnának ennek érdekében. Mit mondanál nekik?

- A végleteket én mindig kerülöm. Mert pont az anyaság tanított meg arra, hogy soha ne mondd, hogy soha. Senki nem tudhatja, mit fog gondolni 5-10 év múlva, hiszen folyamatosan fejlődünk, változunk minden életszakaszunkban. Visszafordíthatatlan megoldáshoz nyúlni nagyon kockázatos.

- A nagycsaládoknál a nagyobb gyerek általában "belenő" a kistestvér körüli teendők ellátásába. Nálatok is így van? Előfordul, hogy a segítség ellenére is összecsapnak a fejed fölött a hullámok?

- Jó, ha a nagyobbak ott sertepertélnek a kicsi körül és segítenek, amit szeretnének. De ez utóbbi szón van a hangsúly. Nem a nagyobbak feladata ellátni a kicsit, hanem az enyém, a miénk mint szülő(k)nek. Persze bevonni érdemes őket, hogy érezzék: egy család vagyunk, de van egy pont, amin túl nem szabad erőltetni.

Vannak nehéz időszakok, mondjuk, amikor valami új lép az életünkbe, amit korábban még nem tapasztaltunk meg, és nincs rá kiforrott válasz - ami amúgy sem létezik. Vagy úgy alakul a gyerekek korösszetétele, hogy a hajunk hullik tőlük, például most, amikor négy gyerekünk is kamaszodik... Ilyenkor muszáj töltődni. Együtt és külön is.

Ha csak percek jutnak, akkor szívesen csinálom a semmit nagyon intenzíven: csak bámulok ki a fejemből, és figyelem a gondolataimat. Ha kimenőre is futja, akkor rock koncertre megyek, vagy vacsorázni Férjjel, esetleg elutazunk kettesben hegyet mászni vagy biciklizni. Én nem érzek lelkifurdalást, amiért ezeket csinálom. Ezt nagyon fontos volt megtanulnom, és persze nagyon nehéz is.

Forrás: Shutterstock

- Jó, hogy ezt említed, mert sok nő érzi magát rossz anyának azért, mert néha magára is fordít időt. Hogyan lehet ezen felülkerekedni?

- Úgy, hogy nem akarunk tökéletesek lenni. Nem méricskéljük másokhoz magunkat. A magunk életét éljük, és nem másokét. Nézzük a gyerekünket, figyeljük, közben alakulunk és változunk. Nem ragaszkodunk mereven dolgokhoz csak azért, mert az idegeneknél bevált. Magunkat akarjuk jó szülővé tenni, és nem másokat. Hiszünk magunkban, ahogy a gyerekünkben is, hogy képes felvenni egyedül a zokniját, képes megtanulni biciklizni... és biztatjuk, és dicsérjük. Ezt kéne magunkkal is tenni.

- Sokszor említed a férjed. Mennyire fontos az apa szerepe egy családban?

- Nagyon fontos, hogy legyen valaki, aki egyenrangú partner a családon belül. Nálunk ez nyilván kicsit más, mert a férjem az egyetlen kenyérkereső, így én vagyok többet a gyerekekkel. De abszolút jelen van az életükben, az esti mese például leggyakrabban az ő feladata. Hétvégén együtt sportolnak, Nagyfiúval együtt oldanak meg műszaki kérdéseket, Nagylánynak segít a reál tárgyakban, elviszi a versenyeire. A házimunkák is közösek, bár nincs határozott felosztás, hogy ki mit csinál. Megosztás van.

- Ha már a férjekről beszélünk... Szerinted tudatosan kell küzdenie egy anyának azért, hogy megőrizze a nőiességét, vagy eleve nem zárja ki egymást a kettő?

- Egy szilárd alapokon álló kapcsolatban nem zárja ki egymást. Az anyasággal megváltozik a testünk, ez nyilvánvaló - és néha nagyon nehéz ezt elfogadni. Tudatosan kell figyelni arra, hogy mennyi az, amely még állandó önmarcangolás nélkül belefér, és mennyi az, ami már nem. Amit nem tudunk elfogadni, azt meg kell vizsgálni, hogy tudunk-e tenni ellene vagy sem. Ha igen, akkor csak rajtunk múlik, hogy megtesszük-e.

Ha nem, akkor megintcsak rajtunk múlik, hogy képesek vagy-e ezt elfogadni. Amúgy meg mindig a nőiességről van szó egy kapcsolatban. Pedig a férfiak is legalább annyit változnak az évek alatt. A kölcsönösség a kulcsszó, és az önismeret. Hogy a másokon tapasztalt változásokat magunkon is meglássuk. Így aztán nem is lesz "olyan nehéz" elfogadni a változásokat. A tudatosság is fontos. Hogy meglássuk, az anyaságunk az életünknek egy nagyon fontos része, de nem az egész személyiségünk. Ezért mondom a blogom bevezetőjében, hogy elsősorban nő vagyok.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?