Áttetsző felsője miatt szállították le a gépről a kétgyerekes anyát!
Az ember azt gondolná, hogy a számtalan stag partira és lánybúcsúra utazóhoz képest - akik sokszor a fapadoson "szórakoztatják" a többieket -, egy kivágott csipkefelső már semmiség a repülőn. Egy 31 éves, kétgyerekes anyuka azonban átlépte a határt a ruházatával.
A brit Harriet Osborne malagai nyaralásáról indult hazafelé a barátaival. Utazásához nem épp a legkonzervatívabb ruházatot választotta: egy mélyen kivágott, átlátszó csipkeblúzt, melltartó nélkül. Az EasyJet légiutas-kísérője jelezte neki, hogy ilyen öltözékben nem szállhat fel a gépre. A nő leszállt, és magára terítette az egyik barátja pulóverét, mégsem mehetett vissza. A stewardess ugyanis azt mondta a kollégájának: "Ez a nő nem száll fel az én gépemre!"
Így aztán - a saját bevallása szerint mellbimbótapaszt viselő - Harriet a reptéren éjszakázott barátjával, majd másnap hazautazott, miután vett egy új repülőjegyet. Az EasyJet elismerte az incidenst: bár megerősítették, hogy a nő végül felkapott magára valamit, arra hivatkoztak, hogy ekkor már a sértő viselkedése miatt nem engedték felszállni a gépre.
Hogy ki mennyire volt sértő, azt persze nem tudhatjuk, ez egyébként is egyéni tűréshatár kérdése. Elgondolkodtató azonban, hogy a fapadosok az áraik mellett a rugalmasságot is diszkont tartományba helyezték (mellesleg az árak már közel sem olyan vonzók, mint kezdetben). Tudjuk, hogyan öltöznek az emberek - elég, ha felszállunk a 3-as metróra, kapásból az utasközönség felét le lehetne szállítani a nem létező dress code miatt.
Én sem vagyok kíváncsi a meztelen felsőtesttel, bugyit megmutató szoknyában vagy átható bűzt árasztó műanyag ruhában utazókra, de elviselem. Ha nem tetszik, kocsit váltok. Vagy felmegyek a felszínre, ahol még több, számomra "érdekes" öltözetű embert látok. Persze, én például nem utaznék Malagára strandruhában, de mások igen. Harriet később elmondta: otthon nem mutogatja magát, de mivel nyaralt, spontán akart lenni. Az öltözködésben is.
Szerintem pedig ezzel nincs semmi baj. Megváltoztak a ruházkodási normák: a meztelenség úgy ömlik ránk minden csatornáról, hogy lassan már fel sem tűnik. Mindenkinek szíve joga úgy öltözni, ahogy jólesik, senkit nem lehet megkövezni ezért.
Értem én, hogy az utaskísérő a gépen lévő gyerekekre hivatkozott, az azonban érthetetlen, hogy miután kérésre a brit nő nagyjából elfedte magát, miért kellett a reptéren aludnia, majd csillagászati összegért újból jegyet vennie. "Sértő volt a magatartása" - áll a légitársaság közleményében, ami azért egy picit álságos.
Nemrég ugyanis Svájcból utaztam hazafelé egy másik fapados légitársasággal, a hátam mögött kétsornyi részeg, egyre hangosabb fiatallal. A légiutas-kísérőket nem csupán az nem zavarta, hogy minden utas köteles volt eltűrni a kurjongatást, üvöltözést, de az sem érte el az ingerküszöbüket, amikor a fiatalok az üléstámlákat rángatták vagy előrelocsolták az italaikat.
Mennyivel sértőbb tehát egy ledér öltözetű nő, akit jobb esetben csak a saját sora lát, mint egy halom részeg utas, akik valóban megzavarják a többiek nyugalmát? Ha repülőre szállok, igenis elvárom, hogy induljunk el időben, érkezzek meg a csomagommal együtt, kapjak rendes kávét, ahogy hirdetik, és gondoskodjanak az utazás nyugalmáról.
Nyilvánvalóan én is megnéztem volna Harriet ruháját, ha egymás mellé kerülünk a gépen. Ám amíg nem önti rám részegen az italát, addig nem érdekelnének a kibuggyanó mellei. Ha ez a látvány a legrosszabb, ami egy repülőúton történhet velem, én vállalom a rizikót.
Nyitókép: Shutterstock