Gyerekfotók a neten: Megalázom és veszélyeztetem a kicsit?

Vidám, duci, maszatos kisbaba. Régen? Cukiság. Ma? A gyerek személyiségi jogainak sárba tiprása, pedofil hálózatok felhívása keringőre. Úgy vélem, kicsit túltoltuk ezt a biciklit...

Ha a Facebookon, Instagramon, Twitteren cuki családi fotót, vicces gyerekképet látunk, az alábbi kifogások nem csupán felmerülnek, de igen gyakran durva támadásként fogalmazzák meg őket a szülő számára. Ezért most reagálnék rájuk.

"Tele a hócipőm a gyerekes fotókkal. Valami értelmeset nem lehetne?"

Hát igen, a közösségi média már csak ilyen: nem minden ismerősünk olyan tartalmakat oszt meg, ami kicsit is érdekel minket. Van, aki a kertjét, a kutyáját, macskáját, a hobbiját tolja túl, más meg a gyerekről posztol rendszeresen cuki(nak hitt) fotókat. A jó hír az, hogy szerencsére szűrheted a hozzád eljutó tartalmakat: egyetlen mozdulattal leiratkozhatsz a bosszantó frissítésekről, végső esetben pedig ott a tiltás is, mint opció.

Teljesen fölösleges viszont erkölcscsőszködni, hogy veszélybe került a gyerek magánélete a számodra dögunalmas fotósorozat miatt - mert bármennyire is unod a kontentet, szerencsére ettől még egyetlen csemetének sem lett baja... maximum te aludtál bele a görgetésbe.

"Cégvezetőként szégyenkezik majd a pelenkás képei miatt."

Hát igen, ez borzalmas. Ha tudnám az angol királynőről, a köztársasági elnökről vagy a jegybank elnökéről, hogy valaha maszatos képpel bébipapit falt egy szál pelenkában, egészen biztosan összeomlana a világ rendjébe vetett hitem. Hát hogy lehet az, hogy ezek a jól fésült, kitűnően öltözött, felelősségteljes vezetők is voltak maszatos, pelenkás kisgyerekek?! Egészen eddig azt hittem, kosztümben és öltönyben kezdték az életüket, rögtön tudtak késsel-villával enni, és véletlenül sem kenték a hajukba a banánt.

Van is miért szégyenkezniük, hogy az életük első pár évében nem így volt - hihetetlenül megalázó ennek a puszta lehetősége is, nemhogy maga a vizuális reprezentáció! Hallatlan, ki is égett a retinám, kész!

"Így mindent tud rólad a szolgáltató, és eladja az infót a reklámcégeknek!"

Ez már csak így működik. Azt hiszem, valahogy azért megbirkózom a szörnyű teherrel, hogy bébipapit és pelenkát akar nekem eladni a Facebook az oldalsávban. A gyerekemnek ilyen kérdésekben egy darabig még nem kell döntenie, én pedig talán elég idős vagyok ahhoz, hogy választani tudjak, milyen termékre van (vagy nincs) szükségünk. De azért köszi az aggodalmat!

"Kiszolgáltatod a gyereked a pedofiloknak!"

Jó, abban nyilván egyetértünk, hogy a gyerek nemi szervének látványa kizárólag a szülőre, gondozóra és orvosra tartozik. Ám amikor már csupasz bőrfelületet sem lehet mutatni, mert jaj, pedofil hálózat fog virágzó üzletágat építeni a csemete csupasz lábának látványára, akkor igenis fogom a fejem. Pár hete megosztottam egy fürdőkádas képet a másfél évesemről, amin épp fogat mosott.

Gondosan ügyeltem rá, hogy nemi szerv még csak véletlenül se villanjon be, és a képet nyilván csak ismerősök láthatták - ennek ellenére öt perc alatt szétszedett az "anyaszégyenítő kommandó". Merthogy látszott a gyerek mellkasa, hasa és lába, és ezzel kiszolgáltattam őt a pedofilok kénye-kedvére...

Forrás: Shutterstock

Hogy az ismerőseim között tudtommal nincs pedofil? Hát mit gondolok én, a legtöbb bántalmazó talán nem épp családon belül támad?! Rendben, ezt aláírom, akkor csak egy kérdésem maradt: strandon, uszodában, vízparton - ahol legalább ugyanennyi látszik a gyerekedből, az viszont minden szögben - mégis hogyan akadályozod majd meg, hogy bárki is lefotózza titokban a csemetét, hogy aztán perverz vágyait élje ki a képpel, netán eladja azt?

Mert ez ugyanúgy lehetséges, sőt, nagyobb a szórás. Igen, választhatjuk azt is, hogy csadorban járjon, retteghetünk egy életen át, de talán az is elég, ha vigyázunk rá, felkészítjük a különféle helyzetekre, és egy percre sem hagyjuk magára, amíg kicsi.

"Majd jól ellopják a képeiteket az identitástolvajok, és bekerülsz egy reklámba!"

Itt máris két dolog keveredik: az a szerencsétlen gyökér, aki másnak adja ki magát, mint aki, túl sokat nem profitál egy vadidegen család képeiből, viszont nekünk sincs belőle túl sok hátrányunk. Ha felfedezem, jelentem, igazolom a személyazonosságomat, és eltűnik az illető, ennyi. Amikor viszont reklámcég használ lopott képeket, ott elég komoly jogi követelései lehetnek az érintettnek, ezért ennek nincs is túl sok valószínűsége.

Megesik azért: nemrég Soma Mamagésa fedezte fel, hogy egy régebbi profilképével hirdet egy osztrák takarításszervező cég. Ő csak nevetett. "Úgy látszik, meglátták bennem a gondoskodó ősanyai minőséget" - kommentálta az ügyet.

"Lehet, hogy a gyerek introvertált lesz, és nemet mondana a megosztásokra!"

Meg az is lehet, hogy influenszer lesz, ebben az esetben viszont külön kérné, sőt, ragaszkodna hozzá. Erre nem lehet építeni. Az egyetlen korrekt megoldás, hogy amikor a gyerek elér egy bizonyos kort, egyeztetsz vele, és tiszteletben tartod a kívánságát. Addig viszont te vagy a felnőtt, és nyugodtan mérlegelhetsz anélkül is, hogy közben túlzásba vinnéd a rossz értelemben vett polkorrektséget, és nyakig merülnél a paranoia átláthatalan, sötét mocsarában.

Mondom mindezt úgy, hogy apám fotósboltjának kirakatában - a város legfrekventáltabb pontján - 25 éven át figyelt rólam egy fürdőkádas kép totyogós koromból, és mégis decens felnőtt lett belőlem, a megalázottság leghalványabb érzete nélkül...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?