Mire adjak borravalót? A közepes kiszolgálásra?

- Most komolyan. Adtál, vagy megint én kompenzáljak mindent, ha fizetem a következő kört?

- Nem, nem adtam. A borravalót tudtommal akkor adjuk, ha maximálisan elégedettek vagyunk a szolgáltatással. De én nem vagyok az. Senki nem hozza ki az italt, én megyek érte. A mellékhelyiséget sem ma reggel takarították, és valljuk be, a pultot sem az elmúlt 5 percben törölték le. Mire is kellene borravalót adnom?

A szintén kevésbé tiszta asztalokra? Vagy szimplán azért, mert kedvesen szolgálnak ki? Ez tán alapból elvárható egy vendéglátóhelyen, nem? Nekem ad valaki borravalót csak azért, mert kedvesen elvégzem a munkám és jó fej vagyok az emberekkel? Ja, nem - vágja rá Feri, némi gondolkodás imitálása után. - A bankban sem adsz borravalót, mert intézték a személyi kölcsönöd.

- Ne hasonlítsd már össze a kettőt! - vág közbe Tomi. - Egyik helyen tilos elfogadni ilyet, a másikban pedig jellemzően bele van kalkulálva a fizetésbe, ezért kapnak havonta kevesebb alapbért. Nyilván ez egy ideje már változik, de többségében még mindig nem a pultosokból kerülnek ki a milliárdosok.

- Értem én, de jelen esetben most pontosan miért is kellett volna többet fizetnem a két sörért? Csak mert így szokás? És még hány szakmában vált ez szokássá? Köszönni is szokás, amikor belépsz valahová, és ezt hányan is teszik meg? Pedig ez még ingyen is lenne. És akkor a borravaló mértékéről még nem is beszéltünk.

- Jó, hát néha én sem számolom ki forintra pontosan a 10%-ot, egyszerűen csak érzésből kerekítem felfelé az összeget. Mondjuk, annyi, hogy most már ellenőrzöm, hogy a szervízdíj benne van-e. Ha igen, akkor pluszba én sem adok.

- A szervízdíjat ne is említsd! Vannak helyek, ahol ezt ki-, vagy éppen leírják, hogy alapból kiszámlázzák, és a mértékét is megadják. Vagy uram bocsá, megkérdezik, hogy hozzáírhatják-e a számlához. Ezt valamelyest el tudom fogadni, bár az előbbi esetben még te érzed magad kellemetlenül, ha azt mondod, neked ne számolják bele. Holott azt az összeget korrektül kifizeted, amit éppen fogyasztottál. És vélelmezem, az étel, ital nem önköltségi áron kerül az asztalra.

- De ha mondjuk, nem vagy elégedett, akkor minek ülünk be újra és újra arra a helyre?

- Még egyszer elmondom, hogy borravalót akkor adok, ha maximálisan elégedett vagyok. Tudom, ez eléggé szubjektív, de pont ezektől a különbségektől is színes a világ. Sokszor például kényelemből megyek ugyanarra a helyre. Tudatában vagyok az ár-érték aránynak, amit ilyenkor tudomásul veszek. Nem elfogadom, csak tudomásul veszem - ettől még nem vagyok elégedett. És igen, az első két-három alkalommal még kedvesek, de aztán borravaló hiányában ez sokszor megszűnik.

- Tisztelet a kivételnek! Ezt tedd már hozzá, Ferikém!

- Oké, tisztelet a kivételnek. Sajnos általában ilyenkor már hiába használom a "kérem", "köszönöm" szavakat, sokszor el sem jut az illetékeshez. És azt tegyük hozzá, hogy sosem vagyok bunkó senkivel!

- Szavadd ne feledd, amíg hozok egy újabb, borravalós kört! - mondja Tomi a pult felé indulva.

- Hajrá, hajrá! - biztatja cinikusan Feri. - Véletlenül se lógj ki a sorból, nehogy ferde szemmel nézzenek rád! Még a végén ezer, kétezer forinttal olcsóbb lesz az esti sörözésünk. Bár azt azért meséld majd el légyszi, hogy mire is adod pontosan azt a pénzt! Illetve az is érdekelne: ha a nem megfelelő szolgáltatásért is többet fizetsz, akkor az mitől fog javulni? Leesik majd valakinek, hogy másképp kell csinálni?

A két férfi beszélgetését B. Barbi jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock