Csernus: A bizonytalan ember nem érdemli meg a valódi szerelmet!

A napokban volt szerencsém beszélgetni Csernus Imrével az új könyve - Egy életed van - kapcsán. Olyan kérdéseket tettem fel neki az egyénről, a lelki egészségről, az önbecsapásról vagy a felnőtté válás fontosságáról, amelyekre jó lenne, ha mindannyian zsebből tudnánk a választ - és tudnánk őket alkalmazni is.

- Sokan mondják, hogy a mai ember legtöbb betegsége lelki eredetű, és hogy mi magunk vagyunk a felelősek azért, ha rakoncátlankodik az egészségünk. De hogyan is működik ez pontosan? Hogyan betegíti meg magát az ember?

- "Ez az egész az önbecsapással kezdődik, amikor elkezdek hazudni magamnak. Racionális szempontból nem nagyon lehet hazudni, mert az átlátható. Például ha van kettő forintom, akkor nem fogom tudni elhitetni magammal, hogy ezért az összegért ezt vagy azt a drága dolgot tudom megvenni. De amikor nem racionális dolgokról van szó, akkor más mechanizmusok kapcsolnak be.

Amikor megismerkedsz valakivel, akkor kb.10 másodperc alatt alakul ki a szimpátia, ám az érzések kialakulásához viszont nagyjából 1-2 hétre van szükség. Ekkor döntöd el, hogy jól érzed-e magad a másik társaságában, vagy sem. És itt már tudunk hazudni magunknak. Azt vettem észre nagyon sok embernél, hogy amikor jönnének az intő jelek a párjukkal kapcsolatban, akkor rengetegen nem vesznek róluk tudomást, és becsapják önmagukat. Megmagyarázzák maguknak agyból, hogy a másik fél kedves, aranyos, udvarias, humoros stb."

Tehát mondhatjuk, hogy azzal betegítjük meg saját magunkat, ha nem hallgatunk a megérzéseinkre - pedig ezek megüzenik számunkra azokat a döntéseket, amelyeket szívből hoznánk egy adott szituációban.

- Az ember igyekszik tudatosan élni és megérteni a körülötte történő - és őt érintő - folyamatokat. De vajon egy betegségnél minden esetben kell lelki okokat keresni?

- "Az éremnek két oldala van: vannak racionális okok, de mindig érdemes a dolgok mögé nézni és megvizsgálni, hogy vannak-e olyan lelki aspektusok, amelyek gyengíthetik az egyén immunrendszerét. Van-e elfojtás, van-e önbizalomhiány, van-e önbecsapás? Ez főként akkor fontos, ha tudom, hogy a genetikai hátteremben ott van a hajlam. Ha például apám vagy a nagyanyám révén hajlamot örököltem egy adott betegségre, akkor érdemes minden olyan pszichés tényezőt kiiktatni, ami növeli a betegség kialakulásának esélyét."

 

- Arról is írsz az új könyvedben, hogy milyen káros hatásai vannak, ha egy lelkileg nem fejlett ember vállal gyereket. Ezért aztán felmerült bennem egy kérdés: hogyan neveljek lelkileg egészséges gyereket, ha én sem vagyok 100-as?

- "Sehogy. Úgy csak racionálisan fogsz neki figyelmet adni. Gondoskodni fogsz róla, de érzelmileg pont a bizonytalanságaidat tanulja majd el, a kételkedéseidet, a kifogáskereséseidet, a manipuláció működését. Mindent eltanul tőled. Éppen ezért, ha nem teszel rendet a saját életedben, akkor anya lehetsz, de hiteles nem."

Forrás: Jaffa kiadó

- Szerinted mik azok a fontos tulajdonságok, amiket minden gyereknek meg kellene tanulni?

- "Nem is tulajdonságokat kell nekik megtanítani, hanem különféle állapotkezeléseket. Az öröm és a fájdalom kezelését. A monotonitástűrést, illetve azt, hogy nem körülötte forog a világ. Bátorságot. Vagy, hogy mit jelent kiállni magunkért, mit jelent az önbecsülés: hiába várom el, hogy tiszteljenek, ha én sem tisztelem magam. Fontos azt is megérteni, hogy ha bizonytalan ember vagyok, akkor nem érdemlem meg a felnőtt párkapcsolat stabilitását, és a szerelmet sem. Akkor csak biztonságban fogom érezni magam, és a biztonságot fogom szerelemnek hívni."

- Gyakran hívod fel arra az emberek figyelmét, hogy ahogy a bizonytalan ember, úgy a nem felnőttként élő ember sem érdemli meg a harmonikus párkapcsolatot. De mi a különbség a felnőtt és a felnőttnek tűnő ember között?

- "A felnőtt az felelősséget vállal önmagáért racionális és érzelmi szempontból is. A felnőttnek látszó pedig érzelmi szempontból csak addig vállal felelősséget, amíg neki kellemes. Ha már kényelmetlen és fájdalmas, akkor már nem. Itt kezdődik a másokra mutogatás."

- De akkor milyen az egészséges ember?

- "Szeret élni. Tud sírni. Mer elengedni."

- Arról is írsz, hogy a gyerekek érzelmi fejlődése szempontjából baj, hogy manapság már nem élnek együtt a nagyszülők a családdal. Miért baj ez?

- "A gyerek, ha sok generáció vette körül a felnövekedése során, akkor megtanulta meglátni a fájdalmas dolgokat is. Nemcsak a veszekedéseket, hanem például a halált is. De most már a halál, az elmúlás, a negatív folyamatok szinte teljesen el vannak zárva a gyerektől. 'Ne beszéljünk róla, nehogy rossz legyen neki!' 'Mentsük meg, ne fájjon neki!' Miközben ez a szülői attitűd figyelmen kívül hagyja, hogy ő, aki ezt csinálja a gyerekével, egyszer meg fog halni. És az elmúlásával egyszer fájdalmat fog okozni - miközben életében mindent megtett azért, hogy mentesítse ez alól a gyereket. Óriási önbecsapás az egész."

- Azt is leírtad, hogy a magyar egy pesszimista nép - sőt mi több, a legboldogabb országok 2018-as listáján mindössze a 69. helyen kullogunk. Szerinted miért van ez így?

- "Nagyon érdekes dolgok történtek Trianonnál: levágták a Felvidéket a mostani Magyarországról, és az értelmiségi réteg a Felvidéken koncentrálódott - Magyarország területén pedig a jobbágyság és a zsellérség maradt. Ez azt jelenti, hogy a mostani értelmiség ebből a rétegből alakult ki, sok-sok idő alatt. Na, de milyen volt a jobbágyok kommunikációja: 'Minek változtassak, úgysem fog sikerülni! Hiszen hogyha Dózsa György felemelte a fejét, úgy is elégették a trónon!' 'Mi lett volna, ha...?' 'Ne csináld, mert elrontod!'

Tehát valójában az egész mostani generáció rengeteg negatív inputot tanult el a szüleitől generációról generációra. Talán a mostani fiatalok már másak racionális szempontból: el mernek menni nyelvet tanulni, más országba dolgozni stb. De ez még nem azt jelenti, hogy a pesszimizmus optimizmusra változott volna emocionális szempontból. Egyáltalán nem biztos, hogy ettől még ők nyitottabbak lesznek érzelmileg, vagy hogy bátrak lesznek megélni az érzéseiket és felelősséget vállalni értük."

Vagyis ezen csak az tud változtatni, ha elkezdünk tudatosan másképp élni. Meg kell tanulnunk, hogy a pohár félig teli - és nem félig üres.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Jaffa kiadó saját képe

    Ezt olvastad már?