Szülés 50 felett: Csak petesejtdonor kell hozzá!

A fejlett világban mindenhol egyre későbbre tolódik az anyaság. Míg Európában és az USA-ban 1994-ben 23 volt az először szülő nők átlagéletkora, ma már 27-re emelkedett ez a szám. Ez persze a tinik körében terjedő egyre hatékonyabb szexuális felvilágosítás számlájára is írható, de közben ne feledjük: a tudomány fejlődésének köszönhetően ma már lehetőség van arra, hogy egy 50-en túli nő saját gyermeket hozzon a világra. A lombikprogram mellett a petesejtdonáció is egyre szélesebb réteg számára elérhetővé vált, ami segít ebben.

Anna 54 évesen egy hároméves kisfiú édesanyja, és most őszintén mesél az útról, amit bejárt. Egész életében saját családra vágyott sok gyerekkel, de a húszas és harmincas éveiben egy idősebb férfival élt, akinek már felnőtt gyerekei voltak, és nem akart újabb csemetét. Mikor aztán a kapcsolat - hosszas vívódás után - véget ért, néhány év szünet után Anna egy kollégájában találta meg az igazi társat. Bécsbe költöztek, és eldöntötték: egy egész focicsapatnyi gyerekük lesz.

- "Rájöttem, hogy bármi is történt, és akárhány éves is vagyok, gyereket akarok, jobban, mint valaha. Az orvos a petesejt- és spermadonációt javasolta: anélkül 1, azzal viszont 60 százalék esélyünk volt a gyermekáldásra. Először nem akartam, mert úgy voltam vele, hogy egy idegen gyereket hordanék ki, de aztán sokat olvastam arról, hogy már a várandósság is mennyit alakít a gyerek jellemén...

A petesejt- és spermadonort kiválasztani persze elég szürreális élmény volt, mintha istent játszanánk, hiszen közben az járt az eszemben, hogy ez a két ember a valóságban soha nem találkozna, mégis gyerekük lesz... vagyis nekünk lesz..." - emlékszik erre az időszakra, amikor a férje is mindenben mellette állt.

A filigrán, csinos nő néhány héttel az 51. születésnapja előtt szülte meg a 3,2 kilós Henriket, császármetszéssel, amit a kora mellett a farfekvés is indokolt. Azonnal beleszeretett a kis csöppségbe, és belevetette magát az anyai teendőkbe. "Henrik kimondottan rossz alvó, és hát 50 fölött az éjszakázás nem kispálya. Nagy szerencsém, hogy a férjem mindenben aktívan részt vesz, ráadásul Bécsben él a húga is, aki négygyerekes anya és dúla, ő rengeteget segített a kezdetektől. Persze nagy előnyünk, hogy mindkettőnknek biztos egzisztenciája van, így fizetett segítséget is igénybe tudunk venni, ha kell" - mondja.

Bár jóval fiatalabbnak néz ki a koránál, volt már olyan, hogy ortopédiai vizsgálatra vitte a kisfiát, és az orvos megjegyezte: milyen kedves dolog, hogy a nagymama hozza-viszi a kicsit. Amikor tisztázta, hogy ő az anya, a doktor meglepődött ugyan, de nem akadt fenn ezen. Anna egyébként is úgy látja, hogy Henrik óvodástársai között meglepően sok a 40 feletti szülő, köztük azok is, akik az első gyereküket nevelik.

"A leggyakoribb kérdés, amit megkapok, persze az: nem félek-e, hogy meghalok, mielőtt felnevelhetném Henriket, vagy ott lehetnék a diplomaosztóján, esküvőjén...? Nos, sajnos 30 évesen is meghalhat az ember betegségben, balesetben, de én kimondottan vigyázok magamra. Úgy tervezem, még legalább 25 évig aktív maradok, akárcsak a férjem, aki minden káros szenvedélyét letette, miután apa lett.

Döntését férjével együtt egy percre sem bánta meg, és kisfia is boldognak tűnik - dacára annak, hogy sokak szerint a puszta tény, hogy a tudomány miatt most már akárhány évesen szülővé válhatunk, még nem jogosít fel senkit sem arra, hogy "istent játsszon". "De hát nem mind ezt tesszük, amikor gyereket vállalunk?" - teszi fel Anna a jogos kérdést, és lássuk be: ebben is van igazság, előre ugyanis senki nem látja, mit hoz a holnap....

Nyitókép: Shutterstock