Lehúzhat vagy felemelhet: Egy csoportnak hatalmas ereje van!

Júniusban lesz a 20 éves osztálytalálkozóm, és ennek apropóján elgondolkodtam a közösségekről. Szerencsés vagyok, mert egy olyan gimis osztályba jártam, ahol az ilyesmi nemhogy nem marad el, de különösebben meglepetést sem okoz.

A legtöbb volt osztálytársammal ugyanis a mai napig aktív kapcsolatban vagyok: a többségükkel legalább évente, a harmadukkal viszont jóval gyakrabban találkozom, hiszen a legjobb barátaimnak nevezhetem őket. (Még az esküvői tanúm is egy osztálytársam volt.) Az érettségit követő minden egyes évben volt "osztálykirándulásunk": augusztus végén mindig elutazunk együtt egy hétvégére. Általában 10-15-en vagyunk ott a 30 fős osztályból - úgy, hogy többen külföldön élnek, erre az alkalomra mégis hazajönnek.

A mai napig rengeteg kapcsolódás van az osztálytársak között: vannak, akik együtt dolgoznak, keresztszülei a másik gyerekének, esküvői tanúk voltak, vagy akár fotóztak valamelyikünk esküvőjén, és még sorolhatnám. Sokat gondolkodtam, mi lehet az oka ennek az összetartásnak - mert hallok olyan osztályokról, akik az érettségi után soha többé nem látták egymást, vagy maximum egy-két ember tartja a kapcsolatot.

Talán ennyire jól választottak ki minket a felvételi során? Az osztályfőnökünk hatása, aki sajnos már nincs közöttünk, de sokat beszélünk róla ma is, mert egy hihetetlenül karakteres és felejthetetlen nő volt? Netán a közös emlékek, amiket ott, akkor megéltünk? Az iskola kultúrája? Vagy csak jókor voltunk jó helyen?

Nem tudom, talán soha nem is fog kiderülni. Egy biztos: imádok ennek a csapatnak a tagja lenni. Ha velük vagyok, valahogy teljesen elfeledkezem a problémáimról, az aktuális nehézségekről, és önmagamnak érzem magam. Olyanok nekem, mint egy terápia. Elgondolkodtam, mennyire fontos közösséghez tartozni az ember életében - és persze nagyon nem mindegy, milyen az a közösség, milyen hatással van a tagokra.

Forrás: Shutterstock

Rossz társaságban el lehet kallódni, jó társaságban az embert ösztönzik, felemelik. Ám a legjobb mégsem ez benne, hanem a valahová tartozás élménye. Az, hogy engem ott ismernek, szeretnek, elfogadnak. Valaki vagyok, fontos vagyok, része vagyok az egésznek.

Életünk során több közösségnek is a részei leszünk (család, iskolák, munkahelyek, szabadidős csoportok) - ezek közül vannak meghatározók, és kevésbé fontosak. A csoportnak mindig van egy hatalmas ereje. Még azt is meg merném kockáztatni, hogy időnként nagyobb, mint a családnak vagy a párkapcsolatnak...

Hiába, társas lények vagyunk, és szeretünk együtt lenni másokkal. Persze, ha valakinek tökéletes a magánélete, akkor lehet, hogy kevésbé lesz hangsúlyos számára az iskolai vagy munkahelyi közeg - de azt gyanítom, a többség nem ilyen szerencsés. Ilyenkor igenis fontos, hogy van egy hely, ahol mindig önmagunk lehetünk, és ahol éppen ezért szeretnek minket.

Vannak kapcsolatok az életünkben, amik egy bizonyos időre szólnak, majd megszakadnak, mert már semmi nem tartja össze őket. Ám szerencsére olyanok is akadnak, amik kiállják az idő próbáját és megmaradnak egy életen át. Előfordulhat, hogy ez nem egy párkapcsolat lesz, hanem egy (vagy több) osztálytárssal kötött barátság - de azt gondolom, ez is hatalmas dolog az életünkben.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?