Kórházban felejtett kisbabák, akiket a szüleik ítéltek magányra!

Keserves sírás töri meg a csöndet a kórház folyosóján - egy anyuka érkezett a karjában két hónapos forma babájával. Az anya csapzott, ruhája elhasználódott, de tiszta. Szeme vörös a sírástól, remeg az idegességtől, és zihál, hiszen rohant.

A csöppség továbbra is sír, szerencséjükre más nem várakozik, így rögtön ők kerülnek sorra. A kicsi napok óta rosszul van, nem eszik, folyadékot is alig lehet belediktálni - tudják meg az orvosok az anyától. Kérik az irataikat, azonban azok a nagy sietségben otthon maradtak.

Az anya kétségbeesetten sírni kezd, amikor kiderül, hogy a papírok nélkül el sem láthatják a gyermekét. Látván, hogy az asszony az idegösszeomlás szélén áll, az ügyeletes orvos megkönyörül rajtuk. Felveszi az osztályára a kicsit, infúziót adnak neki és benn tartják megfigyelésre.

Az anyuka - látszólag - nehéz szívvel, de ott hagyja gyermekét. Muszáj mennie, mondja. Otthon még 3 gyermek várja, akiket el kell látnia. Majd eljön a másnap reggel, de az anya nem jelentkezik. Aztán a délután, de még akkor sem tér vissza. Ez pedig így megy napról napra - soha többé nem jelenik meg a kórházban.

Az interneten terjedő videókból tudhatjuk, hogy a fentihez hasonló esetek sajnos elég gyakoriak a kárpátaljai kórházakban. Több olyan csecsemő- és gyermekosztály van, ahol 15-20 kisbaba "lakik", mert anya vagy apa ott hagyta. Az ok, hogy a szülők miért tesznek ilyet, nem ismert - így az erről való véleményformálástól most tartózkodnék, mert nem tudhatjuk, hogy milyen mentális betegség, családi vagy anyagi helyzet áll a háttérben.

Az elhagyott gyerekek között vannak kisebb-nagyobb betegségekkel küzdők és egészségesek is. Ám az utóbbiak is a kórházban maradnak, hiszen a szüleik nem mondtak le róluk (ha megtennék, elesnének a gyerekek után járó szociális támogatástól), így a kicsik nem adhatóak örökbe. Ezek a gyerekek láthatatlanok a rendszer számára, mert sokszor még a nevüket sem tudják az orvosok, nővérek, így akár évekre is a kórházban maradhatnak.

Forrás: Shutterstock

Pedig mennyien várnak csecsemőre vagy pár hónapos babára! Mennyivel másabb lenne a csöppségek élete, ha családokhoz kerülhetnének! Először is, kezelni tudnák a betegségüket. Rettentően szomorú, de a kórházaknak a legtöbb esetben nincsen anyagi forrása a szükséges gyógyszerekre, sem elegendő tápszerre, popsitörlőre, pelenkára - vagy játékra, ami az egészséges fejlődéshez elengedhetetlen.

A kórházban hagyott picikkel csak napi két órában tudnak foglalkozni, ezért a kicsik naphosszat azt várják - keservesen sírva a kis rácsos ágyukban -, hogy valaki végre, VÉGRE felvegye és átölelje, megsimogassa őket...

Ezeknek a gyerekeknek a megsegítésére jött létre a KEGYES (Kárpátaljai Elfelejtett Gyermekek Segítése) csoport Sipos József tiszteletes vezetésével, akik már 2015 óta igyekeznek felhívni a figyelmet a probléma súlyosságára. Magyarországon Darvas-Tanácsné Novák Eszter, az Ercsi Református Missziói Egyházközség egyik lelkésze a vezetője annak az április 30-ig tartó jótékonysági akciónak, amit az elfelejtett gyermekek segítésére szerveztek.

Sok jótékonysági gyűjtésben vettem már részt, de ehhez fogható összefogást még sosem tapasztaltam. Eddig 83 gyűjtőpont létesült az országban, az akció Facebook-csoportjának pedig kb. 3000 tagja van. A felajánlások szépen gyűlnek, és az is nagy eredmény, hogy a 2018-ban befolyt összegből a munkácsi és nagyszőlősi kórházban már 3 főállású gondozót tudtak alkalmazni a gyerekek mellé.

Azt gondolhatod, hogy ha ennyien segítenek, a te adományodra már biztosan nincs is szükség. Pedig de. Nagyon is van. Mégpedig azért, mert egy kórház nem arra van berendezkedve, hogy 15-20 ott élő csecsemőt ellásson. Nem tudni, hogy az eddigi gyűjtésből összejött babaápolási szerek meddig tartanak ki. Szóval, ha szeretnél csatlakozni, ne habozz! Ha csak egy csomag popsitörlőt adsz, már annak is örülni fognak!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?