Az előadó pedig csodálatosan elmagyarázta - és szemléltette is - a jelentésbeli eltéréseket. Számos olyan élethelyzet jön szembe, már gyerekkorunktól kezdve, amikor dönteni kell: nekem legyen jó? Neki legyen jó? Legyen jó mindenkinek? Vagy kicsit ne legyen jó egyikünknek sem? Kisgyermekként ezt még nem agyaljuk túl: ha kell az a plüss, akkor tűzön-vízen át megszerezzük. Senkit nem érdekel, hogy kompromisszum vagy konszenzus születik, a pici elveszi, amire vágyik. Ha esetleg bőg a másik, majd akkor törődik vele - addig csak a maci létezik.
Aztán telnek-múlnak az évek - döntések és összecsiszolódások sorozata követi egymást. Alkalmazkodni kell a suliban, majd a munkahelyen, és a párkapcsolat sem egy fáklyás menet - főleg, ha komolyra fordul az ügy.
Eljön a közös nyaralások ideje, az összeköltözés ideje, a gyermekvállalás gondolata... Ezek mind-mind közös döntések sorozatát jelentik. Mindkét fent említett definíció a közös döntésre vonatkozik, és az élet minden területén alkalmazandó, csakhogy nem mindegy, hogy hogyan...
Köthetünk kompromisszumot, akkor viszont az egyik fél biztosan veszít valamit. Az előadáson ezt a nyaralás témakörével szemléltették. Én a tengerpartra szeretnék menni, a párom a hegyekbe - ebben az esetben egyszerűen eldől, hogy melyik helyre megyünk, és valamelyikünk elveszíti az álmát. Születik ugyan megegyezés, de a "vesztesnek" el kell engednie, amit szeretett volna. Persze így is szuper lehet a nyaralás, de az ő kívánsága picit háttérben maradt. Vagy meg is felezhetjük az időt: a felét itt töltjük, a felét ott. Viszont így mindkét fél veszít, mégpedig értékes napokat... Hiszen csak feleannyi időt töltünk mindkét helyen, és még utazgatunk is.
Konszenzus esetén viszont senki nem veszít, maximum későbbre tolódik a kívánsága. Például, ha te túrázni szeretnél, én pedig napozni, akkor a két variáció helyett keresünk egy harmadikat, ahol mindkettőnk vágya teljesülhet. Vagy megegyezünk abban, hogy egyik évben ide megyünk, másik évben pedig oda.
Mindig érdemes megnézni, megkérdezni, hogy a másik miért azt szeretné, amit, és nem csak a saját elképzelésünket, érdekeinket figyelembe venni. Nyilván van az a helyzet, amikor önzőnek kell lenni, mert csak úgy tud az ember érvényesülni, de a tapasztalataim szerint ezek speciális esetek.
A megbeszélés vagy konszenzus elvét számos élethelyzetben hatékonyan lehet alkalmazni, úgy, hogy senki érdeke és akarata nem csorbul, és mindenki elégedetten hajtja álomra a fejét. Egy párkapcsolatban kimondottan hasznos megvizsgálni a másik érdekeit, visszakérdezni, kommunikálni. "Édesem, miért a piros bögrét vegyük meg, és miért ne a zöldet? Hiszen a zöld illik az étkészlethez."
Sokszor kívülállóként érthetetlen, hogy a másik miért a "piros bögrét" akarja, de ha elmondja, és mi meghallgatjuk, elképzelhető, hogy nincs is szükség megállapodásra - hanem mi is beleszeretünk a piros bögrébe. Ezek az apró "fogások" segítik elő, hogy a párkapcsolat idővel egyre harmonikusabban működjön - ezért érdemes megtanulni és alkalmazni őket...
A cikket Mészáros Ádám előadása ihlette.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.