Bár a "nem ettem" verzió némileg jobban hatott, mint az evés. A hasfájás mindennapossá vált, olyannyira, hogy már az volt a fura, ha nem fájt. Aztán egyszer, mikor - már felnőtt koromban - egy hozzáértő társaságban esett szó erről, akkor olyanok hangzottak el, amiről azt sem tudtam, eszik vagy isszák. "Biztosan gluténérzékeny vagy. Könnyen lehet, hogy cöliákiás vagy, de lehet, hogy csak laktóz gondod van... Bárhogy is van, mindenképpen vizsgáltasd ki magad! Tessék, itt a névjegyem."
Telt-múlt az idő, és előkerült az a bizonyos névjegy, hogy megvizsgálják, milyen ételekre is van allergiám vagy érzékenységem. A vizsgálat eredménye: minden. Na jó, nem minden, csupán glutén, tejcukor, tejfehérje, bizonyos gyümölcsök és zöldségek, ja és az élesztőt és a cukrot is kerüljem... OKÉ! Na, de akkor mit egyek, és hol egyek?! Tényleg örökre magamnak kell főzőcskéznem egy steril konyhában?
Az első sokk után elkezdtem az üzleteket járni, hogy felmérjem a terepet. Bár nem vagyok finnyás, de azért megvannak a kedvenc ételeim és alapanyagaim, első körben nyilván ezeket vizsgáltam meg. Hát, mondanom sem kell, legalább a fele kuka lett. Miért van a gluténmentes kenyérben kukorica, és miért olyan magas az élesztőtartalma? Miért nem bírják legalább a bolti pestóból kihagyni azt a fránya sajtot? Miért tesznek még a kakaóporba is búzalisztet? Miért? Miért? Miért?
Ideig-óráig minden szuper - bizonyos ételek elhagyásával -, de amikor rájössz, hogy már két hete répán és mindenmentes felvágottakon élsz, akkor betelik a pohár. Muszáj volt konyhatündérré válnom, ha nem akartam a gatyámat is otthagyni az oly' népszerű mindenmentes éttermekben vagy bioboltokban... Muszáj volt erőt vennem magamon és felállni, hiszen enni kell.
Sőt, végül is lehet, hogy nem is olyan rossz dolog keretek közé szorítani az étrendünket - és nem megenni rögtön az első ételt, ami elénk kerül. Piszok nehéz, de nem lehetetlen. Immár öt éve mondhatom, hogy a nehézségek ellenére nem para ez az életmód, az élet pedig sokkal szebb hasfájás nélkül. Annyira, hogy cserébe megéri kidobni a kamrából az összes BL55-ös lisztet és a tehéntejet. Megéri száműzni a gyomrodnak nemkívánatos dolgokat.
Azóta megtanultam sütni-főzni, sőt, a környezetem is rákapott a finomságokra, amiket készítek. Néha észre sem veszik, hogy éppen mindenmentes ételt teszek eléjük. Édesanyám hatalmas lelkesedéssel küldi nekem a biobolt linkjét, ha akciós a rizsliszt. Mindenki elfogadja a betegségemet, és figyel rá. Még az étterem pincére is, ahová havonta vissza-visszatérünk vacsorázni: ha a rántott husit egybe sütötték a krumplival, akkor mindenképpen szól, hogy aznap ne egyek belőle.
A mindenmentes élet lehet átok vagy áldás - attól függ, merről nézed! Én minden hozzám hasonló hasfájóst arra bíztatok, hogy járjon utána és tegyen ellene! Nem vészes! Megtanulsz főzni, ráadásul rengeteg új ízt és hozzávalót próbálhatsz ki.
Egy aranyszabály van: NE keresd ugyanazokat az ízeket! Isteni finom a GM lángos, de ne várd, hogy ugyanolyan legyen, mint amit a nagyid sütött anno sima fehér lisztből! Ha ezen túlteszed magad, akkor mehet a számodra egészséges, gasztro élvezetekben gazdag életmód.
Szerencsénkre mondható, hogy sokan vagyunk (tudom, ez szomorú, de jó tartozni valahová), és segítjük egymást. Ha elkeserednél, menj fel az ezzel kapcsolatos kedvenc blogodra, vagy a majd' százezer tagot számláló közösségi média csoportba, és biztos ötletekre és támogatásra lelsz!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.