Hacsak nem vagy bölcs minimalista vagy fatalista, jó eséllyel egy vödör pénzt el fogsz költeni magánrendelésre és fogadott orvosra, esetleg cuki, aprócska ruhákra és fejlesztő játékokra. Pedig mindez fölösleges: a gyerek a TB által nyújtott keretek között, az ügyeletes orvosnál is megszületik. A designer ruhákat két hét alatt kinövi, néhány hónaposan pedig bőven elég, ha PET-palackba szórt rizzsel játszik, éppúgy értékeli - ha nem jobban -, mint a Fisher Price teljes árukészletét.
Az így felszabaduló nagyjából félmillió forintot inkább tedd félre segítségre! Arra, hogy bármikor tudj kaját rendelni, ha összecsapnak a fejed fölött a hullámok. Hogy kitakarítson valaki, ha szülési sérülés vagy szimpla kialvatlanság miatt mozdulni sem tudsz. És a legfontosabb: hetente minimum egyszer legyen két óra énidőd házon kívül. Legalább havonta egyszer pedig meg tudj fizetni egy gyerekmentes randit (bébiszitterrel), amit a pároddal kettesben töltesz... Ha ugyanis ezek nincsenek meg, jó eséllyel bekattansz, amire aztán a kapcsolatod is rámegy.
Gondold meg, hol, mikor és kivel osztod meg nemhogy a kétségeidet, de a tapasztalataidat és az élményeidet is - ugyanis jóval többen fognak ítélkezni, mint segíteni. Ezt igyekezz figyelmen kívül hagyni, hiszen kétféle ember létezik: aki ért a gyerekneveléshez és akinek van gyereke. Az előbbi véleménye nem releváns (majd megtudja).
Az utóbbiak jelentős hányada pedig olyannyira a saját paradigmái foglya, hogy meg sem érti, hogy nem vagyunk egyformák: sem mi, sem a gyerekeink - hogy a körülményeinkről ne is beszéljünk. Keress két-három tapasztalt, megbízható barátot, ha tanács kell, és kizárólag velük oszd meg a mélypontokat, az ítélkezést pedig tedd félre!
Mindenki más, ezért minimalizáld a bűntudatot! Hiszen ha belegondolsz, 90 százalékban abból fakad, hogy mások - rokonok, szomszédok, ismerősök, kommentelők - másban élnek, és nem ismerik a te helyzetedet. Az introvertált, otthon ülő karakter elítél, ha moziba vágysz ("Minek szül, aki a gyerek előtti élete után sír, számomra minden Benjikével töltött perc öröm!").
Akit viszont lelkes nagyszülői háttérrel áldott meg a sors, kiakad, ha elárulod, hogy 15 hónap alatt egyszer sem sikerült sehová sem eljutnod a pároddal kettesben, nemhogy moziba ("Te valami ősanya vagy, aki elfelejtett nőnek lenni?!"). A legjobb, ha azt nézed, nektek mi kell a túléléshez, netán a boldogsághoz, ez pedig mindenkinek más. Ne szégyellj tenni a célodért!
Igen, van, aki 6 hónaposan mászik, más csak 14 hósan kezdi. Az én gyerekem 15 hósan még nem kezdett járni, viszont 22 szót már aktívan használt. Mindegyikükből lehet még atomfizikus és vadakat terelő juhász is, nyugi. Egy sor dolgot eleve a kicsinyed dönt el. És akkor még nem beszéltünk mindennek a rákfenéjéről, az alvásról.
Igen, vannak gyerekek, akik az elejétől sokat és jól alszanak, és vannak az extrém ingerkeresők, akik számára az álommanó rettenetes szörnyeteg, aki függönyt von ő és a felfedeznivalók közé. Fontos az elején tudni, hogy a gyerek milyensége ebben a szakaszban még kis százalékban múlik rajtad: totyogós kor előtt nem nevelsz, csak gondozol. És mindenki más kapott anyagból dolgozik.
Legyen szó váratlan helyzetekről, kórházban padlón virrasztásról, speciális kezelésekről, vagy épp egyedüli újrakezdésről, mindig többet bírsz, mint korábban hitted. Nem azért, mert valamiféle hős vagy, ahogyan azt az álszent anyák napi versikék sugallják - hanem, mert egyszerűen nem teheted meg, hogy szabadnapot vegyél ki vészhelyzetben, vagy épp feladd. Elvégre az az aprócska kisember jobbára csak rád számíthat.
A mosolya, az öröme a végén a legnagyobb - és sokszor egyetlen - jutalmad.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.