A külföldi oldalakon megjelenő cikkek alatt tucatjával érkeznek a jó egészséget kívánó kommentek - és a védőbeszédek is. A többség azt írja, Gere még 70 évesen is bitang jóképű, és ez az ő döntése, amit el kell fogadnunk. Na most azt nem teljesen értem, hogy Gere külsejének mi köze van a gyerekvállaláshoz - hacsak nem arra akart kilyukadni az illető, hogy a sármos megjelenése miatt elfelejtettek azzal számolni, hogy igencsak nagypapa korú. De sajnos ez nem számít, hiszen az, hogy valaki öregen is jól néz ki, nem jelenti azt, hogy sokáig fog élni.
Azokat a kommenteket is furcsának találom, amik azzal védekeznek, hogy a kor csak egy szám, amivel nem muszáj foglalkozni... Bocsánatot kérek mindenkitől, de gyerekvállalás kapcsán hogy a francba lehet ezzel nem foglalkozni?
Akkor szoktuk azt mondani, hogy a kor nem számít, mikor nagy korkülönbségű emberek találnak egymásra, és emiatt a vaskalapos tömegek hőzöngeni kezdenek. Például Richard és Alejandra között is 34 év a korkülönbség, de ezzel önmagában nincs semmi baj. Jól érzik magukat együtt, szeretik egymást, és senkinek sem ártanak a kapcsolatukkal. Nem létezik szabály vagy örökérvényű definíció arra, hogy hány évesnek kell lenni a boldogság megtalálásához. DE! Hogy lehet erre hivatkozni gyermekvállalás kapcsán? Komolyan van, aki úgy gondolja, hogy tök mindegy, hány évesen leszel anya/apa?
Nem akarok vészmadárkodni, és természetesen azt kívánom Richardnak, hogy éljen még nagyon-nagyon sokáig. Ám ha logikusan gondolkodunk, akkor benne van, hogy simán bármikor meghalhat - akár a közeljövőben, akár 3 vagy 5 év múlva. Őt vajon ez a tény nem nyomasztja?
És vajon abba belegondoltak, hogy ez a kisbaba (és a testvére is) az élete nagy részét apa nélkül fogja tölteni? Belegondoltak abba, hogy kisgyerekként kell végignézniük majd az apjuk halálát? Vagy Alejandra belegondolt abba, hogy a gyerekeinek nem lesz egészséges férfi mintájuk?
Ettől hangos a média az utóbbi pár évben, és ezzel egyet is értek. Teret kell adni a férfiaknak a gyereknevelésben - valamint szerepet, felelősséget, hogy ők is érezzék, mekkora szükség van rájuk. Ebben a többség egyet is ért, de akkor hogy tarthatja azt bárki okésnak, hogy előre megfontolt szándékkal csinálnak két technikailag félárva gyereket?
"Lesz majd, aki foglalkozzon velük. Valószínűleg futja majd nekik arra, hogy megoldják a helyzetet" - írják a rajongók. Értem, és nagyon szuper, hogy legalább anyagi gondjuk nem lesz. De én meg látom - akár a saját környezetemben is -, hogy hány férfi és nő küzd felnőtt fejjel amiatt, mert nem volt apja, mert nem szerette az apja, mert nem tudott vele elég időt tölteni.
Az ilyen hiányok okoznak majd később párkapcsolati nehézséget, önértékelési problémát, kötődési blokkokat. Tehát ha nem muszáj ennek kitenni valakit, akkor miért csinálják mégis.
Nagyon könnyű nem gondolni a holnapra, vagy arra, hogy mi lesz 3 év múlva. És persze, nem 100%, hogy a gyerekek lelki beteg felnőttek lesznek, de elég jó eséllyel pályáznak erre azokhoz képest, akik egészséges családban nőnek fel. Persze, mi számít egészségesnek?
Attól, hogy apa/anya él, már borítékolható a harmonikus családi élet? Nem, sajnos egyáltalán nem. És lehetnek olyan tényezők a sztár családi életében, amik más megvilágításba helyezik a döntésüket - csak mi nem ismerjük ezeket. De mivel az ő esetük nem egyedi, így szerintem érdemes ezen elgondolkodnunk, hiszen mindenkinek az a célja, hogy egészséges, boldog gyermekeket hagyjon maga után a Földön.
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.