A nézők tudomására hozta azt is, hogy minden felelősség csakis őt terheli az előadáson történtekért. Az emberek eleinte kedvesen közelítettek felé, az idő múltával azonban egyre durvább dolgokat műveltek. Megsebezték, megvágták, bántották és megalázták.
Állítólag még olyan néző is akadt, aki az odakészített töltött fegyverrel le akarta lőni, végül egy másik látogató akadályozta meg ebben. A hatodik óra leteltével Marina besétált a közönség tagjai közé, akik kitértek az útjából, és a szemébe se mertek nézni...
Ez a kísérlet tökéletes példa arra, milyen rejtett késztetéseket takargatnak magukban egyes emberek. Ha levesszük a vállukról a "társadalmi nyomást" és büntetlenül cselekedhetnek, akkor bizony sokakból előbújik a vadállat. Én személy szerint azokat sem értem, akik elmentek erre a kísérletre - akkor sem, ha szépen bántak a nővel, vagy hozzá sem nyúltak. Egyáltalán, miért megy el egy ilyen performansz előadásra bárki? Kíváncsiságból? Megnézni, mit tesznek mások? Vagy az elfojtott vágyai hajtják, csak némelyikük gyáva ahhoz, hogy cselekedjen?
Mindig is érdekelt, mi mehet végbe az agresszióra hajlamos emberek agyában. Bizonyított tény, hogy genetikailag velünk született "hiba" is okozhatja, ha valaki ilyen módon viselkedik. Természetesen vannak esetek, amikor egy adott szituáció változtatja meg az embert - mondjuk, ha harcolnia kell az életéért - , de én most nem erről beszélek. Sokat olvastam ebben a témában, és minden alkalommal előkerült a mentális betegség, mint indok. Betegség... ezzel nem azt akarom sugallni, hogy ez mentség az agresszív tettekre, csupán azt mondom, elég, ha egy milliméternyi rés keletkezik a pajzson.
Milyen furcsa, hogy mire nem képes az emberi agy! Ha jobban belegondolunk, a testünk csupán egy eszköz, melyet az agy úgy működtet, ahogy épp akar. Egy érdekes kísérletben az orvosok különféle felvételeket készítettek sorozatgyilkos (pszichopata) elítéltek, illetve teljesen átlagos emberek agyáról. Ezeket összehasonlítva tanulmányozták a különbségeket.
Egyértelműen kimutatható volt, hogy az elítéltek agyában nem működik az empátiáért felelős rész. Egyszerűen nem éreznek együtt senkivel, nem érdekli őket, mi történik a másikkal. Fizikailag képtelenek erre. Így aztán szerencsétlen áldozat hiába könyörög, hiába próbál meg hatni az érzelmekre. Az elkövetőnek pont ez tetszik: a felsőbbrendűség érzése.
Különös, hogy ilyen és ehhez hasonló késztetések már születésünktől kezdve bennünk élhetnek. Mégsem szabad azt gondolnunk, hogy az emberek többsége kegyetlen, még annak alapján sem, ami Marinával történt. Mert nagyon sokan már az ötletet is hátborzongatónak érzik, hogy valaki kiszolgáltassa magát idegeneknek, ezért el sem mennek egy ilyen előadásra, nemhogy még visszaéljenek az ott adódó lehetőségekkel.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.