Éheztette? Nehéz ügy, elvégre az asszony elviekben bármikor mutathatott volna fityiszt az urának, és kisétálhatott volna az ajtón, de nem tette. Átlagos, M-es méretű nő volt, mikor a férjével megismerkedett. Az erős, határozott, intelligens férfi rajongásig szerette őt, és cserébe csak annyit kért: fogyjon pár kilót. Catherine örömmel tett eleget a kérésnek és élvezte, hogy formálhatja a testét, de aztán kicsúsztak a kezéből a dolgok.
A férfi egyre szigorúbb diétát követelt, míg végül szinte már csak vizet adott az asszonynak, és kegyetlenül megbüntette, ha titokban ételt vett magához. Először csak mély csalódottságát fejezte ki, elhúzódott tőle, majd a kanapén kellett meghúznia a magát, ha a férj ételszagot gyanított rajta. Innen már csak egy lépés volt, hogy egy-egy pofon is elcsattanjon, ha Catherine hangot mert adni az éhségének.
12 év romboló házasság után a pár válik. A nő feljelentést tett a rendőrségen, de a bántalmazó csupán közmunkát kapott azért, ami Catherine-nek kis híján az életébe került. Az indoklás: önként vállalta, hogy a férje határozza meg az étrendjét, illetve... annak hiányát, ugyebár.
A Hartley-házaspár ügye csak a jéghegy csúcsa, ezért érdemes ennek kapcsán az emocionális abúzusról, azaz az érzelmi bántalmazásról beszélni. Míg a tettlegességet a törvény ma már a legtöbb országban szigorúan bünteti, ha családon belüli erőszakról van szó, az érzelmi bántalmazás valahogy még mindig amolyan fura mostohagyerek. Társadalmunk a bántalmazás mértékét jelenleg a sebek, zúzódások, törött csontok számához köti. A valóságban azonban a fizikai verés külsérelmi nyomainál jóval gyakoribb a lelki seb, ami talán soha nem gyógyul be.
A fenti esetnél persze joggal mondhatjuk, hogy a feleség bármikor faképnél hagyhatta volna kegyetlenkedő férjét - de ha ennyire leegyszerűsítjük a helyzetet, nyilvánvalóan nem értjük az érzelmi abúzus működésének lényegét. Anélkül, hogy a történteknek szemtanúi lettünk volna, borítékolható: az álomszerű tündérmeséhez hasonló kezdet után a bántalmazó úgy leépítette áldozata önbizalmát, majd személyiségét, hogy egy ponton túl már nem tudott csak úgy egyszerűen kisétálni az ajtón. Még úgy sem, hogy az nyitva állt előtte.
A bántalmazó kezdetben mindig lenyűgöző és kedves. Eleinte úgy kontrollálja áldozatát, hogy az még hálás is a figyelmességért, segítő szándékért. Amikor aztán már rosszul esik, hogy beszól a méretes hátsódra, még ő sértődik meg, hogy nincs humorod. Atyáskodik fölötted, "szerencsétlen kis daginak" nevez, lekicsinyli az eredményeidet, jelentéktelennek bélyegzi a hobbidat, érdeklődési körödet. Ostobának tartja a barátaidat, és ezzel szépen el is szigetel tőlük. Miért ne akarnál mindig vele lenni, hiszen ő annyira szeret, hogy az életét adná érted!
Kontrollálni kezdi, hol jársz, kikkel vagy. Rendszeresen kioktat, persze mindig igaza van, és ha ellenszegülsz, óriási balhét csinál, aminek a végén te vagy a hibás, aki az egész ügyet generálta. Hogy is képzelted, hogy megbántod őt, aki csak jót akar neked? Ezért is mondta le a találkozót a pszichológusoddal - helyetted. Majd ő elvisz egy kétnapos wellness hétvégére, ott kicsit megnyugszol, mert mostanában tényleg nagyon zaklatott voltál. Aztán egy ideig megint szeretetteljes és kedves, te pedig meggyőzöd magad: kissé akaratos ugyan, de imád.
Az érzelmi bántalmazásban, csak úgy, mint a fizikaiban, épp ez a fajta kiszámíthatatlanság a legnehezebb. Az, hogy az egyik percben még ideális pár és család vagytok, de bármikor robbanhat a bomba, és akkor újra apróbb leszel a kisegérnél is. Nem akarod dühíteni, elvégre te vagy az oka vitáknak, jobb hát megtenni, amit kér, és akkor nyugi van.
Minden tökéletes. Közben lassanként eltűnnek a barátok, a segítő háló, és elhiszed: egészen biztosan te vagy a fura, a problémás, az elviselhetetlen, aki meg sem érdemli, hogy ennyire szeressék.
A 32 kilósra fogyott Catherine-nek nemcsak a teste fogyott el, hanem az önbizalma, az önbecsülése, a lelke is. Bántalmazóját tehát nem azért kell megbüntetni, ami a következmény, hanem azért, ami a kiinduló ok, ami ehhez a szörnyűséghez vezetett: a súlyos, éveken át tartó érzelmi bántalmazásért. Amiből épp olyan nehéz - ha nem nehezebb - a kiút, mint a pofonok világából.
Az érzelmi abúzus létezik, és milliók életét teszi tönkre anélkül, hogy egyetlen ütésre vagy rúgásra is sor kerülne. Ügyeljünk rá, ismerjük fel minél hamarabb a jeleit!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.