Legyél végre felnőtt, és beszélj a gyerekeddel a szüzességről!

Persze együtt lehet érezni az anyával - főleg, ha neked, kedves olvasónak is van egy kamasz fiad vagy lányod. Ám a probléma ott kezdődik, hogy már a mi generációnknak (döngetem a harminc kapuját) sem értékként lett beállítva a szüzesség. Nemhogy a minket követő generációnak, akik aztán tényleg mindent, de mindent ömlesztve elérhetnek a neten.

Nekünk még komoly feladatot jelentett hetedikes korunkban különbséget tenni az orális, illetve az anális szex között - hiszen életünkben nem hallottunk egyikről sem. Ám egy mai hetedikes három másodperc alatt bepötyögi az okostelójába - mert ugye, az már kötelezően kell -, és hopp, már meg is kapta az infót. Sőt, feltehetően nemcsak szöveget, hanem képet vagy videót is. Ők már egy ilyen korosztály: a képekre, a videókra, az instant világra szocializálódtak. Ezzel önmagában is bőven van probléma, de ez az eszmefuttatás most nem erről szól.

Sokkal inkább arról, hogy míg egy Y generációs tini - tehát mondjuk, az én esetemben ez a kétezres évek eleje - megrökönyödött még az orális szex gondolatán is, addig egy mai tinit felvillanyozza. Továbbmegyek, kíváncsivá teszi, és akár már délután kipróbálja az őrültségre kapható "pasijával". Rengeteg ilyen van - akár hiszed, akár nem.

És be kell valljam, nem a gyerekek hozzáállásával van a baj. Ha annak idején mi is megkaptunk volna mindenfajta információt, ráadásul ilyen mennyiségben, mi is biztos sokkal bátrabbak lettünk volna. A gond sokkal inkább az, hogy a mostani felcseperedő generáció szülei is pont olyan kukák és néma leventék, mint a mi szüleink voltak anno. Nyilván ez azért van így, mert ők is így nőttek fel, de ez nem lehet mentség! Azért, mert ők is titokban, sokszor szégyenkezve, a maguk kárára fedezték fel a szexualitást, még nem ezt kellene továbbadni.

Kedves szülők, mitől féltek?

Miért lenne kellemetlen a gyerekeddel - a legnagyobb kincseddel - életének egy meghatározó eseményéről beszélgetni? Miért kellene tördelni a kezed egy olyan téma kapcsán, ami olyan természetes, olyan belénk kódolt ösztön, létszükséglet, mint az evés, az ivás vagy az alvás?
Miért jobb a szőnyeg alá söpörni?

Megsúgom: nem jobb. Hiszen ez azt jelenti, hogy őszinte, kitárulkozó beszélgetésekben igencsak hiányt szenvedtek. Pedig másképp nem is érdemes nekiállni ennek a témának. Egy kamasz nem kíváncsi a mázra, a fellengős nagy szavakra. Tombolnak a hormonjai, pezseg benne az élet, és egyáltalán nem fogja érdekelni a tiltás vagy a józan eszének szánt szentbeszéded.

Az fogja érdekelni, az fog bejutni a szívébe, ha megnyílsz előtte. Ha vagy annyira felnőtt, hogy úgy ülj le vele beszélgetni, mint egy veled egyenrangú féllel. Egy olyan személlyel, akinek tényleg elmeséled, hogy neked milyen volt az első szexuális élményed. Tudom, hogy furcsa, tudom, hogy nehéz elképzelni. De tedd a szívedre a kezedre, és utazz vissza az időben! Kamaszként nem erre vágytál? Nem gyötörtek a kétségek? Nem lett volna könnyebb, ha a szüleiddel nyíltan, elvárások és kínos csöndek nélkül társaloghattál volna arról a témáról, ami serdülőként a legnagyobb misztériumot jelentette neked?

És ezzel egész könnyen el lehetne jutni oda, hogy visszaadjuk legalább a következő generációnak a tudatot, hogy a szüzesség érték. Nem azért, mert apa azt mondja, vagy mert a család hitrendszere ezt diktálja, hanem önmagáért. Azért, mert annak elvesztése ténylegesen egy olyan csoda, egy olyan maradandó élmény, ami - ha kellemes, ha kellemetlen - egy életen át elkísér.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock