Brazíliában a radioaktív hulladék meglétére egy rablás során derült fény 1987-ben. Két férfi betört egy elhagyatott kórházba, mert fémet akartak lopni. A kísértetjárta helyen felfedeztek egy sugárkezelésre használt berendezést, amely sötétkéken világító anyagot tartalmazott. Nem tudták, hogy az eszköz cézium-137-es izotópot tartalmaz. Sohasem láttak még ilyet, így hazavitték, hogy az ismerőseiknek is megmutassák. Sajnos mindenki, aki kapcsolatba került a szerkezettel, sugárfertőzöttségnek lett kitéve. Ezek a szerencsétlen, egyszerű emberek varázserőt tulajdonítottak a világító sugárzásnak, és kézről kézre adták. Volt, aki összekente magát radioaktív porral, a felvásárló pedig gyűrűt akart készíteni a szépen világító fémből. Amikor megpróbálták szétfeszíteni a golyót, a szemcsék egy szendvicsre potyogtak. A kislány, aki megette, halálos dózist kapott a szennyező anyagból...
Végül közel 250 ember került kórházba, és négyen meg is haltak. A brazil kormány később megtisztíttatta a területet: több ezer háziállatot - és a környező növényzetet is - el kellett pusztítani, házakat lebontani. Az emberek személyes tárgyait elkobozták, és ólomhordóban bebetonozták. Ám a parányi mérgező részecskék bárhol ott maradhattak a környéken, ez pedig az eset óta közel kétezer rákos megbetegedés előfordulásában játszott szerepet.
Ugyan se közel, se távol nincsen atomerőmű errefelé, a partvidék mégis radioaktív hulladékkal szennyezett terület. A polgárháborúk sújtotta ország közelében ugyanis a 'Ndrangheta nevű illegális olasz szervezet állítólag harminc hajónyi, 600 hordó radioaktív kórházi és atomerőművekből származó hulladékot és nukleáris szemetet süllyesztett el a tengerben a kilencvenes évek óta. Ezeket kenőpénz fejében vették át európai cégektől, akiknek a veszélyes hulladék elszállítása lett volna a feladata. A maffia fegyverekkel fizette le a helyi félkatonai és lázadó szervezeteket, így közvetlenül hozzájárult a kalózkodás felvirágoztatásához is.
A lakosok gyakran szemtanúi voltak, hogy a folyamatosan érkező európai hajókról hordókat süllyesztettek a tengerbe. Ezzel párhuzamosan különös bőrelváltozásokról, szédülésről, születési rendellenességekről számoltak be. 2004 után egy szökőár miatt több száz elsüllyesztett hordót mosott partra a víz, mely felhívta a világ figyelmét a pusztításra. A part közelében élő lakosok közül sokan hunytak el sugárbetegségben. A hullámok hal tetemeket vetettek ki a homokba, az ökoszisztéma teljesen összeomlott. Érdekes fordulat, hogy pár évre rá a kalózok elfoglaltak egy ukrán teherhajót, és közölték, hogy a váltságdíjat a mérgező szemét hatástalanítására kívánják fordítani...
Az Ír-tenger a mai napig a világ legradioaktívabb tengere, ahová napi 8 millió liter szennyezett anyag ömlik, és a környező településeken tízszer gyakrabban fordul elő leukémia a gyermekeknél, mint máshol. A nyugat-angliai Sellafieldben állították ugyanis elő az atomfegyverekhez szükséges plutóniumot, mely atomhatalommá tette Nagy-Britanniát. A beindítása óta több, mint száz baleset történt a gyárban, 1957-ben például egy tűz következtében sugárzó füst került a légkörbe, ami légúti megbetegedéseket okozott a lakosság körében, és a szennyezett vízben több száz tengeri emlős lelte halálát.
A Sellafield Ltd. hat évvel ezelőtt 700 ezer angol fontos büntetést kapott, amiért a szennyező hulladékot nem egy erre szakosodott telepre vitték, hanem - nemes egyszerűséggel - egy szeméttelepre. Egy tavalyi hír szerint többmilliós büntetésnek néznek elébe, amiért egy dolgozót veszélyesen magas sugárzás hatásának tettek ki egy kisebb munkahelyi baleset következtében. Csak a jó ég tudja, hogy mi folyhat ott napjainkban...
Bár Japán elég kedvelt turista célpont, a fukushimai atomerőmű környékét érdemes elkerülni, mert több, mint 300 kilométerrel távolabb is észlelhető a radioaktív anyagok jelenléte. Állítólag Csernobil óta nem történt olyan borzasztó nukleáris baleset, mint 2011-ben Japánban, amikor lecsapott a 9.91-es erősségű földrengés - és az azt követő cunami.
Az előbbit ugyan még állta az erőmű, a szökőár ereje azonban már gondot okozott. A bekövetkezett áramszünet miatt a reaktor hűtésére használt tengervizet nem tudták biztosítani a pumpák, így a szennyezett, radioaktív víz a mai napig a Csendes-óceánba szivárog.
A hat reaktorból a katasztrófa idején három működött, ezekben közel hatszáz tonna megolvadt fűtőanyag van - valamint 900 ezer tonna radioaktív talajvíz, melyet folyamatosan szivattyúznak, és egyre csak gyűlik. A közelében egy percig sem élné túl egy ember - még védőruhában sem. Noha a sugármentesítés azóta is zajlik, a kitelepített lakosság nagy része már nem kíván visszaköltözni a környékre. Nem meglepő, ugye?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.