Hétfő este a Csörsz utcai MOM Sportcsarnok tetején kigyulladt egy használaton kívüli, elzárt fabódé. A MOM Sport közleménye szerint két gyerek mászott be oda. A tüzet követően az egyikük még ki tudott menekülni, ám a másikon már a tűzoltók sem tudtak segíteni.
A Fővárosi Katasztrófavédelem megerősítette a hírt, hogy a nyolcéves gyerek a helyszínen életét vesztette.
Azt egyelőre nem tudni, mi okozta tüzet, így hivatalos információ sincs a tragédia okáról. Viszont az esetet megelőző órában a XII. kerületi anyukák-apukák csoportban egy bejegyzésben, a MOM területén cigiző nyolcévesekről számolt be egy nő... A posztoló leírta, hogy háromgyerekes anyaként rájuk szólt, mire a gyerekek elfutottak, a többi felnőtt azonban "rájuk se bagózott". Persze nem sokkal később már több olyan hozzászólás érkezett, amelyben összekötötték a cigiző gyerekeket a tűzzel. Sajnos előfordulhat, hogy a gyerekek cigizni bújtak el, és ez okozhatta a balesetet, de bármennyire is logikusnak tűnik, ez csupán egy feltételezés. Azonban a posztoló szavaiban volt valami, ami engem is elgondolkodtatott:
Aggódva kérdezte, mit tegyen ilyenkor az ember, és a kommentek között fotót is megosztott a gyerekekről, hátha a szüleik rájuk ismernek, és elbeszélgetnek velük...
Te mit tennél egy hasonló helyzetben?
Bárhogy is történt, mióta elolvastam a hírt, bennem is kavarognak a kérdések. Mit tennék egy ilyen helyzetben? Ösztönösen az van bennünk, hogy "nem a mi dolgunk". Mindenkinek van elég gondja, így azokat is megértem, akik ügyet sem vetettek a bagózó nyolcévesekre.
Ám közben érzem a kollektív felelősség súlyát: kicsi gyerekek még, vagánykodni próbálnak, utánozzák a felnőtteket, nincsenek tisztában a következményekkel. Ha az én gyerekem keveredne rossz társaságba és járna tilosban, örülnék az idegenek határozott fellépésének. (Vajon engedném-e egyáltalán, hogy ilyen idősen egyedül bóklásszon...? Most elképzelhetetlennek tartom.)
Ráadásul mi történik, ha beszólok a rendőrségre, hogy felügyelet nélküli gyerekeket találtam, akik ráadásul cigiznek? Ha van kapacitásuk, talán kiküldenek egy járőrt, de a protokoll szerint gyermekkorú személy előállítására akkor kerülhet sor, ha a gyerek engedély nélkül kivonta magát a szülői felügyelet vagy a gyámság, illetve az intézeti nevelés hatálya alól - ez viszont egy egyszerű telefonhívás alapján nem vélelmezhető.
Egy ilyen találkozás a rend őrével vajon visszatartja ezeket a gyerekeket attól, hogy tilosban járjanak? Vagy csak ront az ügyön a felnőtt beavatkozás, és arra készteti a kicsiket, hogy elbújjanak a szabályok elől?
"Ha már dohányoznak, legalább tegyék szem előtt, ahol nem érheti őket hasonló baleset!" - érveltek néhányan a kommentelők közül. Szerintük egy kis cigi "nem olyan durva dolog". Amúgy is: "Valószínűleg csak kipróbálták, ettől még nem lettek láncdohányosok" - írta egy másik kommentelő.
Hajlok arra, hogy ezt a tragédiát nem lehetett volna - aznap legalábbis - megelőzni (már ha tényleg a dohányzás okozta a tüzet). A gyerekek egy öreg, korhadt fabódéban, fülledt melegben gyújthattak rá. Tudták, hogy tilosban járnak, és el akartak bújni a felnőttek elől. Sok a "talán" és a "lehet" ekörül az ügy körül, egy dolog azonban biztos. A megelőzésnek egyetlen módja létezik: sok-sok időt kell tölteni a gyerekkel, figyelni rá, észrevenni az intő jeleket, és igenis beszélgetni vele a rá leselkedő veszélyekről. A dohányzás következményeiről éppúgy, mint arról, mi történhet, ha elhagyatott, elzárt, potenciálisan tűzveszélyes helyeken barangol.
Elengedhetetlen az őszinte, kölcsönös tiszteleten alapuló, szeretetteljes, de következetes nevelési elvekkel felvértezett szülő-gyerek viszony, a környezet odafigyelésével megspékelve. Sajnos persze ez sem garancia arra, hogy nem történik semmi szörnyűség, de talán így limitálhatjuk legjobban a veszélyeket...
Isten nyugosztalja a tragédia fiatal áldozatát, és adjon vigaszt a hozzátartozóknak!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
