Tűz a sportcsarnok tetején: Miért kellett egy 8 évesnek meghalnia?

A Fővárosi Katasztrófavédelem megerősítette a hírt, hogy a nyolcéves gyerek a helyszínen életét vesztette.

Azt egyelőre nem tudni, mi okozta tüzet, így hivatalos információ sincs a tragédia okáról. Viszont az esetet megelőző órában a XII. kerületi anyukák-apukák csoportban egy bejegyzésben, a MOM területén cigiző nyolcévesekről számolt be egy nő... A posztoló leírta, hogy háromgyerekes anyaként rájuk szólt, mire a gyerekek elfutottak, a többi felnőtt azonban "rájuk se bagózott". Persze nem sokkal később már több olyan hozzászólás érkezett, amelyben összekötötték a cigiző gyerekeket a tűzzel. Sajnos előfordulhat, hogy a gyerekek cigizni bújtak el, és ez okozhatta a balesetet, de bármennyire is logikusnak tűnik, ez csupán egy feltételezés. Azonban a posztoló szavaiban volt valami, ami engem is elgondolkodtatott:

Te mit tennél egy hasonló helyzetben?

Bárhogy is történt, mióta elolvastam a hírt, bennem is kavarognak a kérdések. Mit tennék egy ilyen helyzetben? Ösztönösen az van bennünk, hogy "nem a mi dolgunk". Mindenkinek van elég gondja, így azokat is megértem, akik ügyet sem vetettek a bagózó nyolcévesekre.

Ám közben érzem a kollektív felelősség súlyát: kicsi gyerekek még, vagánykodni próbálnak, utánozzák a felnőtteket, nincsenek tisztában a következményekkel. Ha az én gyerekem keveredne rossz társaságba és járna tilosban, örülnék az idegenek határozott fellépésének. (Vajon engedném-e egyáltalán, hogy ilyen idősen egyedül bóklásszon...? Most elképzelhetetlennek tartom.)

Ráadásul mi történik, ha beszólok a rendőrségre, hogy felügyelet nélküli gyerekeket találtam, akik ráadásul cigiznek? Ha van kapacitásuk, talán kiküldenek egy járőrt, de a protokoll szerint gyermekkorú személy előállítására akkor kerülhet sor, ha a gyerek engedély nélkül kivonta magát a szülői felügyelet vagy a gyámság, illetve az intézeti nevelés hatálya alól - ez viszont egy egyszerű telefonhívás alapján nem vélelmezhető.

"Ha már dohányoznak, legalább tegyék szem előtt, ahol nem érheti őket hasonló baleset!" - érveltek néhányan a kommentelők közül. Szerintük egy kis cigi "nem olyan durva dolog". Amúgy is: "Valószínűleg csak kipróbálták, ettől még nem lettek láncdohányosok" - írta egy másik kommentelő.

Hajlok arra, hogy ezt a tragédiát nem lehetett volna - aznap legalábbis - megelőzni (már ha tényleg a dohányzás okozta a tüzet). A gyerekek egy öreg, korhadt fabódéban, fülledt melegben gyújthattak rá. Tudták, hogy tilosban járnak, és el akartak bújni a felnőttek elől. Sok a "talán" és a "lehet" ekörül az ügy körül, egy dolog azonban biztos. A megelőzésnek egyetlen módja létezik: sok-sok időt kell tölteni a gyerekkel, figyelni rá, észrevenni az intő jeleket, és igenis beszélgetni vele a rá leselkedő veszélyekről. A dohányzás következményeiről éppúgy, mint arról, mi történhet, ha elhagyatott, elzárt, potenciálisan tűzveszélyes helyeken barangol.

Elengedhetetlen az őszinte, kölcsönös tiszteleten alapuló, szeretetteljes, de következetes nevelési elvekkel felvértezett szülő-gyerek viszony, a környezet odafigyelésével megspékelve. Sajnos persze ez sem garancia arra, hogy nem történik semmi szörnyűség, de talán így limitálhatjuk legjobban a veszélyeket...

Isten nyugosztalja a tragédia fiatal áldozatát, és adjon vigaszt a hozzátartozóknak!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock