Ne legyél bunkó, és akkor a gyereked sem lesz az!

"Tedd már le azt a telefont!"

Korán reggel kiabálsz a gyerekkel, hogy indulni kéne, ő viszont mosakodás, öltözködés, reggeli helyett kitartóan pörgeti a közösségi oldalak feedjét. Ám mi is történt eddig? Felkeltél, megittad a kávéd, átnézted az e-mailjeid, az értesítéseket, az üzeneteket, majd levezetésképp rákukkantottál a közösségi oldalad idővonalára.

"Ne beszélj csúnyán! Hol tanultad ezt?"

Dorgálod a gyereket, mikor sorra hagyja el a száját a káromkodás. Te pedig 2 perc múlva már összefüggő mondatokban szidkozódsz, mikor véletlenül kiesik a kezedből a tejes doboz, és beteríti a konyhát a tej. Aztán odalép melléd a párod, közli veled, hogy ilyen béna is csak te lehetsz, jobban kéne figyelned. Ekkor hozzá fordulsz, és őt is elküldöd a francba - ő meg téged. A gyerek pedig ül az ágyon, és - a valóságból menekülve - nyomja a telóján a lövöldözős játékot...

"Már megint a szobádban ülsz egész nap!"

Te miért nem mész be hozzá? Ja, hogy neked dolgod van! Nyomod a telefont, beszélgetsz a barátnőddel, esetleg főzöl vagy dolgozol. Igazából mit tudom én, mit csinálsz, de valamiért nem jut eszedbe bemenni a gyerekhez és részt venni abban, amivel éppen foglalkozik. Tőle viszont elvárod.

"Beszélj tisztelettudóan apáddal!"

Ezt mondod a gyereknek, mikor szemtelen, vagy épp rácsapja az apjára az ajtót, pedig az csak annyit kért tőle, hogy pakoljon el maga után a fürdőben. Másnap aztán egy vita hevében - ami azután robbant ki köztetek, hogy 22 vagy 24 fokra állítsátok a klímát - mindennek elmondod a párod. A végén még az ajtót is rácsapod, mert neked ebből már eleged van, el kell menned egyet levegőzni, muszáj kiszellőztetni a fejed... Szerinted kiről vesz példát a gyerek?

Vedd már észre magad!

A gyermeked sémákat követ. Ő a te tükröd. Azt tanulja meg, amit te közvetítesz felé, a környezeted felé, a világ felé... Mindegy, mit mondasz, ha a mondanivalód tartalmát nem követik a tetteid. Mert nagyon fontos, mit teszel, hogy teszed és hogyan reagálsz. Hogy tisztelsz-e másokat. Hiába mondod, "Köszönj szépen, gyermekem!", ha belépsz egy ajtón, és te sem köszönsz. Ráadásul nemcsak az alapvető illemet kell megtanítani a gyerekednek, hanem azt is, amiben még te is segítségre szorulsz.

Idővel véget ér, így ha jól csináltad a dolgod, végül egy tisztelettudó, okos felnőtt gyermeked lesz. Olyan, mint te! ;-)

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock