Tudunk róla hosszan beszélni, de ezek olyan hatalmas dolgok, hogy minden szó esetlennek tűnik mellette.
Az anyák napja és az apák napja is ilyen. Az anyaság magasztalásával kicsit jobban állunk, mert annak nagy hagyományai vannak - versek, mondókák, dalok. De amikor megpróbálunk arról beszélni, hogy miért jó, ha van valakinek apukája, még jól bejáratott sablonokhoz sem tudunk nyúlni.
Már régóta éreztem, hogy adós vagyok egy ilyen cikkel, hiszen az apáknak is jár az elismerés. Szóval, két történettel próbálom meg bemutatni, miért is fontosak az apák.
Pár éve egy gyermekotthonban önkénteskedtem a férjemmel. Fel voltam készülve, hogy nehéz lesz dűlőre jutnom az ottani kamaszokkal. Pláne a fiúkkal. És tényleg nem volt könnyű dolgom: olyan lazák voltak, hogy majd szétestek. Mindig, minden körülmények között adták a "helyi vagány" szerepet. Egy értelmes mondatot is nehéz volt velük váltani, mert mintha valami sablonos hip-hop videoklip szereplőivel beszélgettem volna.
Ennek sok oka volt: a tinédzser hormonoktól a traumatikus gyerekkoron át egészen addig, hogy simán zavarban voltak. De az idő előrehaladtával elkezdett egy speciális ok is körvonalazódni... Minél több időt töltöttek a férjemmel, elkezdtek "megszelídülni". Valahogy már nem tartották olyan fontosnak, hogy állandóan megőrizzék a felvett keménylegény pózukat. Lassan rájöttünk, hogy mivel őket többségében nevelőnők vették körül, az egyetlen irányjelzőjük a TV volt azzal kapcsolatban, hogy milyen is egy férfi, mitől férfi a férfi.
Nyilván, minden kamaszfiú legfőbb célja, hogy megkérdőjelezhetetlenül férfias legyen - csak sajnos nem láttak hús-vér férfiakat, akik átlagos hétköznapokon, normális hétköznapi módon viselkednek férfiként. Csak akcióhősöket meg hírességeket, akik éppen szerepelnek. Addig is tudtam, hogy mennyire fontos egy fiúnak, hogy legyen előtte egy férfi minta, de ekkor fokozottan megláttam ennek a jelentőségét.
"Nem támogatott semmiben." "Folyton megalázott és bántott." "Az egész kapcsolatunk alatt csak kihasznált." Hallom, olvasom ezeket a mondatokat, amivel nők jellemzik a párkapcsolataikat. Sokszor tanácsot is kérnek, de én nem tudok okosat mondani, mivel én még soha nem voltam ilyen helyzetben.
Vagy ha voltam is, elég gyorsan felálltam és kiszálltam. Hiába volt egy pasi lenyűgöző, magával ragadóan karizmatikus és vonzó, ha a tiszteletlenség legkisebb jelét láttam rajta, ott nálam legördült a roló.
Mintha penészt találnék egy darab bélszínen. Értem én, hogy a bélszín egy fantasztikus étel, de ha penészes, akkor kuka. És pont. Nincs vita. Ennek ellenére sok nő arról számol be, hogy képtelen volt ellenállni egy pasi macsós kisugárzásának, pedig már az elején is "bunkózott". És ahogy egyre több ilyen sztorit hallottam, feltűnt, hogy gyakran egy problémás apa-lánya kapcsolat húzódik meg a háttérben.
Elhanyagolás, elhagyás, alkoholizmus vagy csak sima ridegség. Míg engem támogató, szerető, gondoskodó apa nevelt fel - így nekem a tiszteletlen viselkedés legkevésbé sem kapcsolható össze a "férfiasság" definíciójával. Ám akit "hozzászoktatott" az élet, hogy rosszul bánik vele egy férfi, annak esetleg kevésbé indul be a vészcsengője egy tiszteletlen gesztus esetén.
Ezzel a két történettel nem azt akarom mondani, hogy akinek zűrös a kapcsolata az apjával, az kizárt, hogy egészséges lelkű ember legyen. Csak nekik tudatossággal és önismerettel kell pótolni azt, amibe a szerencsések egyszerűen belenőnek.
A lényeg inkább az lenne, hogy hálával tartozunk minden olyan apának, aki a jelenlétével, a törődésével egy olyan ajándékot ad a gyermekének, ami hosszú évekig erőforrásként, védőpajzsként és irányjelzőként szolgálhat majd. Őket ünnepeljük június 16-án.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.