Egy férfi, aki a drogokba menekült az érzései elől...

De azt már nem bírtam tovább tolerálni, hogy a drogok fontosabbak voltak számodra, mint én. Már akkor sarkon kellett volna fordulnom, mikor először tudomást szereztem arról, hogy a kemény drogok élvezője vagy. De jól ügyeskedtél, hiszen az első néhány hónapban fel sem tűnt, hogy valami nem stimmel veled. Azt leszámítva, hogy nem értettem, mit akarsz tőlem: egy igencsak dundi, maximum jó humorral megáldott nőtől.

Te, a sikeres, a mindenki által nagyrabecsült író, bárkit megkaphattál volna, hiszen a fiatal lánykák a szexi apuka típusú férfit látták. Mégis engem választottál a sok gyönyörű svájci lány helyett. Az egyszerű kis recepciósnak kezdted el csapni a szelet, majd őt hívtad el randevúzni.Pedig már akkor is voltak olyanok a hotelben, akik óva intettek tőled.

Nagy sokára esett csak le, hogy az édes illat, amit körülötted érzek, marihuána. Mikor nagy bátran megsodortad előttem az elsőt egy átborozgatott este után, és megkérdezted, kérek-e, már akkor kitértem a hitemből. Sosem bírtam a drogokat, még azt sem, ha valaki dohányzik. De rólad volt szó, és akkor már rég beléd voltam esve - ezért próbáltam elnyomni magamban a nemtetszésemet, és csak mosolyogva elutasítottalak.

Homokba dugtam a fejemet - te meg még lapátoltál rá egy kis földet, mikor azzal jöttél, hogy csak így tudsz igazán lelazulni, mert a munka miatt állandóan pörög az agyad. Ez neked a "természetes altatód". Azt mondtad, jobb, mintha valami mesterséges kémiai vackot vennél be. Úgy bólogattam minden szavadra, mint kiskutya a hátsó ülésen, csak hogy el ne veszítselek. Kész voltam félretenni minden rossz érzésemet és ítéletemet a drogokkal kapcsolatban, csak azért, hogy ne érjen véget az álom.

De újra és újra megszólalt a vészcsengő veled kapcsolatban. Mikor közölted, nem akarsz házasságot, nem akarsz több gyereket, pedig nekem ez volt minden álmom. Én hülye, úgy voltam vele, talán idővel majd megváltozik a véleményed. De nemhogy a véleményed nem változott meg, soha nem engedtél igazán közel magadhoz. Nem láthattam a gyerekeidet, alig mesélték bármit is a magánéletedről. Mindig is volt velem szemben egy fal, sőt, a kemény drogoknak köszönhetően egy árok is.

Mikor már félig-meddig a te szobádban laktam, és te azt mondtad, csak leugrasz egy-két sörért, de órák múlva sem jöttél vissza, már tudtam, mi a helyzet. De még ezt is megszoktam. Hogy józanul mész el, és piásan vagy bedrogozva jössz haza. Értékeltem, hogy miután egyszer megkértelek, hogy ne az orrom előtt csíkozd fel azt az átokverte kokaint, soha többé nem tetted. Nem. Nekem csak az jutott, amikor össze kellett szedni téged, mikor teljesen ki voltál ütve, tévképzeteid voltak, rémlátomásaid, amikor úgy viselkedtél, mint aki teljesen meg van őrülve.

Csak rosszabb lett, mikor egyre többször voltál beállva az együtt töltött idő alatt. Olyankor már úgy éreztem, előlem menekülsz. Nem akarsz velem lenni, csak nem mered megmondani. De amikor már a szakítást fontolgattam, azt mondtad, hogy szeretsz, és az érzéseid elől menekülsz. Azért kell a drog, hogy ne tudj magadról és az érzéseidről. Nem akarsz szeretni.

Vécépapírnak használtad. Tisztán lovagias és úriember voltál. Részegen vicces és aranyos. Bedrogozva pedig szívből szerettél, de olyankor voltál a legnagyobb szörny is. Fájt, hogy mikor azt mondtam, vége, látszólag egy fikarcnyit sem érdekelt. Pedig a szemeidben láttam, hogy szenvedsz. Mégis elengedtél. Mert a drogokat választottad.

Evelin történetét Balogh Orsi jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock